Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
A hir olvasása után gyermekkorom egyik kellemes emléke jutott eszembe ami tökéleteser megvilágítja ennek a bizottságnak a lényegét, szerepét és tevékenységét. Kicsi falunkban a második világháború előtti időkben rettenetesen féltek a parasztok a marhavésztől és a marhák megbetegedésétől, mivel egy tehénke abban az időben igen nagy kincsnek számi1ó+t. Minden héten kedden vásárt tartottak a falu szélén lévo^ állatvásár téren. A község hozott egy olyan határozatot, hogy csakis a megvizsgált és egészséges állatokat lehet a falu vásári karámjába adás-vétel szempontjából behajtani. Mivel az állatorvos fehér holló számban ment abban az időben, Így a szakmai határozat kimondása a vásártér mellett lakó Veronka nénire maradt. Véronka néni, ki. nyolcvanon felül járt azt hiresztelte magáról, hogy földöltuli képességekkel rendelkezik a marhaállomány egészségi és gyógyászati módozatait illetően. Veronka néni szájától tartottak a parasztok mert akire egyszer Veronka néni rászállt, arról elöbb-utóbb kiderült, hogy vagy az ördöggel cimborái, vagy boszorkánykodik de semmifélekép nem lehet rendes ember. Még a plébános ur is elismerte Veronka néni képességeit és igy öt nevezték ki a vásári marha szakértőjének falunkban. Kedden, a vásári nap hajnalán Veronka néni a karám bejáratába állt a kisbiróval, és várta az átlag tiz-tizenöt tehenet, borjut ami a nap rendszeres forgalmát jelentette. A bejárathoz érve a kupec vagy a paraszt bemondta a nevét és Veronka néni megtapogatta az állatot, ha volt, a tőgyét, mert Veronka néni vak volt. Látni nem látott, de a bemondott név után tudta kié az állat. Éppen ezért, a vásár előtti napon vagyis hétfő este, aki marhát akart a vásárra hajtani, annak tanácsos volt Veronka nénit otthonában meglátogatni és némi ajándékokkal bebizonyítani, hogy az eladásra száof állat valóban a legjobb egészségnek örvend. Veronka néni szerint az ajándékba hozott pálinka-mert ezt nagyon szerette- ereje és mennyisége szoros összefüggésben állott a tehén egészségi állapotával. Volt aki krumplit, lisztet vagy valami mást hozott szegény Veronka néninek, mivel semkije nem volt. Veronka nénit egyébként a szent asszonyok gondozták, kik, más dolguk, nem lévén, vagy a templomban voltak, vagy plébánia körül lebzseltek. Ezek a jőtét lelkek mostak rá, etették és ápolták a vak öregasszonyt. De mivel Veronka néni inkább ivott mint evett, igy a szentasszonyok az ajándék fölösleget aztán áthordtak a plébániára hogy mégis meg ne romoljon. Mivel a karám bejáratánál a kisbiró volt a mindenható karhatalom, igy szolgálataiért neki is csurrant-cseppent valami Veronka néni keresetéből. Ez'a vásár előtti procedura annyira beleidegződött a környéken élő emberekben, hogy soha senki nem kérdezte valóban vannak-e Veronka néninek földöntúli képességei a marhákat illetőleg, de ki merészelte volna magára vonni az öregasszony haragját.Az élet csendben,nyugodtan ment a maga módján. Mindenki tudta, hogy a vásárra hajtott állatok megvannak vizsgálva, baj nem lehet, a kupecok meg a parasztok adtak, vettek. Az a tény, hogy nem került soha beteg állat a vásárra, ez már valóban isteni csoda következtében történt. A parasztok babonás félelmükben még baj esetén sém..mertek vofn arra gondolni hogy okát Veronka néni .körül keressék, hiszen a vak öregasszony földöntúli képességét mindenki elfogadta. Hogy visszatérjünk a Kulturális Tájékoztató Szolgálat nevű bizottságra: Nagyszerű! Csakhogy kezdet kezdetén meg kell állapítani, hogy valami fogalomzavarral küzködnek az "alapítók" mert ez a "kulturális tájékoztató szolgálat" politikai és ember i szempontból, kívánja az ideérkezőket "káderezni" és tévedésből vagy szándékosan, de kihagyta céljai közül a nevében foglalt, úgymond esetleges létjogosultságát előidéző tényezőt, a kuI tu rá Ii s szempontot, vagyis kulturális tevékenységét az ideérkezőknek. Sajnos vannak egyének akik az u.n. kommunizmus alatt eltöltött kevés éveik hatásától még ennyi év uta'n sem tudtak megszabadulni és most végre ráböbbentek hogy ez az emigráció létezett káderbizottságok nélkül is. Ezt a mulasztást mindenképpen be kell pótolni, azzal a külömbséggeI, hogy most majd nem őket hanem í5
