Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-03-01 / 3. szám
NINCS ELÉG "VITÉZ" ÉS "DR"í Elmúlt még egy báli szezon, de a~ sznobizmusunkból semmit sem adtunk fel. Sót'. A bálimeghivókat áttekintve látom, hogy állandóan növekszik a "doktorok" és "vitézek" (nem beszélve a bárók, grófok és egyebekről) száma. Nemsokára odajutunk, hogy minden bálon egyharmada a védnököknek (és egyéb bálitisztviselőnek) "Dr", egyharmada "vitéz" és a maradék pedig közkatona lesz. így rétegeződve, három külön kasztba, jobban fogjuk tudni, hogy kivel és mivel van dolgunk. Szerintem nincs értelme továbbfokozni ezt a rongyrázást. Csakis negativ hatással járhat mert a "rang-harcot" mélyitiga hólyagokát és az epeköveket növeli. Komolyan' Eket ver magyar és magyar közé, és a lenézésnek, a diszkriminációnak ad lehetőséget. Javaslom minden egyes bálrendezőnek, hogy jövőre minden név elé Írják nyugodtan ki a "Dr" és "vitéz" megjelölést. Tehát csapjunk lovaggá, vagyis vitézzé és doktorrá minden egyes bálozót. Legyen Kiss Töhötöm ezentúl Dr és vitéz (vagy vitéz és Dr) Kiss Töhötöm. Ha mindannyian azok vagyunk, akkor talán jobban megbecsüljük egymást — mert úgy látszik a "külső," a "látszat," nálunk nagyon sokat számit. Valjuk be őszintén, bálokon csakis a látszat fontos. Nem az számit, hogy jó magyar vagy rossz magyar, hanem hogy Dr, vitéz vagy közkatona. Pedig, hogy ez mind csak látszat az szent igazság. Hogy valaki "Dr" az csak akkor mérvadó ha azt hasznosítja is, kórházban, betegekkel, vagy egyetemi és más oktató vagy kutató munkában. Hogy valaki "vitéz" az csak akkor számit, ha ezért megállbaa helyét a harctéren. Máskülönben csak "báli vitéz" vagy "báli Dr" az ember. Ilyen ranghoz pedig minden magyarnak jova van, mert tudással hálózunk és vitézül koptatjuk a bálterem parketjét. Adából, falusi szeretettel..... Adris Ifj. Fekete István? KIÁLT A KAKUKK... Valahonnan messze az erdőből, egy bohém kakukk vidám kiáltását hozta magával a késő nyári délután hallgatózó csendje. Aztán, —talán mert unatkozott, játékosan megdobálta vele a környező hegyoldalakat. Sa kiáltás apró, puha darabokra hullott, mint téli estéken a kocsmaajtón kiszökő öreg cimbalmok halkan, sóhajtó dala... A két öregember megállt és figyelő arccal, elnéztek az erdő felé.--Kakukk...--mondta a városi ruhás. —Istenem, de rég nem hallottam kakukk kiáltást...--Arra felétek talán nincs is, Jóska...--és a csizmás elgondolkodva megdöfködött botjával epy vakondtúrást az ut szélén. —Van...biztosan van. De hát a gyár, ahol már harminc éve dolgozom, a városban van, igy aztán ott vettem a házat is. Arra felé meg nem jár kakukk,^ ha van esze...--és újra elindultak az utón, melyen a repedések egymásba futottak, mint vénasszonyok szeme körül a szarkalábak . —Szépen boldogultál Jóska, hogy házad is van... __—Huszonöt évig dolgoztam érte, Péter. Fábul van főként, nem téglábul meg köbül, mint idehaza...Ezért aztán sok munka van *véle, ha nem akarod, hogy szétessen mielőtt kifizeted a banknak... Az adó meg minden évben női..., de hát mégiscsak a sajátjában lakik az ember. 9
