Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-03-01 / 3. szám
nala. Az emberiségre szomjazik, az emberiségért kiáltozik a meggyötört, becsapott, agyonhajszolt ember. Nekünk egy karéjjal nagyobb jutott a szabadságból, mint otthoni testvéreinknek. Legyünk méltók ehhez a nagyobb karéjhoz, éljünk vele bölcsen, emberségesen és féltó szeretettel. Mi itt élünk kinn gyárakban és egyetemeken, korporációk hivatalsivatagaiban, megtanultuk a Homo Detroiticus életformáját, a káderezést felcseréltük a mosópor-balladával, a politikai rendőrség titkos névsorát a hitelintézetek lajstromozott lyukaskártyáival. Tamási otthon nyugszik az erdélyi földben. De Ábel még- él. Fát vág Csikban, hegeszt Kőbányán, szánt egy hajdúsági szövetkezetben, régészetet tanul a pécsi egyetemen, népdalt gyűjt Moldovában. Néha ir egy verset, kőbe faragja a lelkét, megküzd a szinekkel, megnyer egy sportversenyt. Üzen. Annyira mécsükétültünk, hogy ne hallanánk? Ki Ábel? Ki a magyar? Illyés Gyula igy fogalmazta meg egyszer: "Tömérdek szokás van. Ezek az apró szálak fognak egységbe egyegy népet. E megfoghatatlan lelki kapcsolatok erejét tulajdonképpen csak akkor taoasztaljuk, amikor hiányoznak, amikor külföldre kerülve, magunkat - az Isten tudja, miért - állandóan idegennek érezzük...... Van nagyobb örökségünk is. A szabadság ez a szó. Ha megvizsgáljuk a magyar lelki tulajdonságait, valamennyi alján a szabadság szeretetét leljük. Ezt megtaláljuk nemcsak erényeiben, hanem fogyatékosságaiban is. Ezért konok, elhúzódó, sőt eeyenetlenkedő. Ezért bizalmatlan. A függetlenség, a különállás a legnagyobb kincse.... Ki a magyar? A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival, a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani...Aki egy nyomorult, egy éhező, vagy jogfosztott láttán sajátmagát is sértve érzi emberi, magyari mivoltában. Magyar én előttem az, aki nem birja a homályt sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazsáv elfogadtatására. Jó magyar az, aki emberi jó tagja a magyar közösségnek." Ki a magyar itt külföldön? Aki görcsösen ragaszkodik nyelvünkhöz, szokásainkhoz, kultúránkhoz, szellemi örökségünkhöz. Ez nem apolitikus magatartás, mert a politika - a nemzetépités művészete - ott kezdődik, ahol a szószátyárkodás végetér. Izráel jelenlegi miniszterelnöke valamikor Minnesotában volt tanítónő. Ki tudja, hol nevelődik ma a magyar jövő uj géniusza? A szétszóródás nemcsak az elszakadás magányát jelenti, hanem a világba tágulás végtelen lehetőségeit is. Merjünk álmodni és merjünk az álmokért dolgozni is. Épitsük a nagy, magyar műhelyt. Március hagyománya azt kéri tőlünk, hogy legyünk emberi, jó tagjai a magyar közösségnek. 8
