Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-03-01 / 3. szám

költőt és -meffésküszünk vele, mint annyiszor tettük, hogy rabok tovább nem , le s-zünk--s aztán, mint aki jól végezte dolgát, elmegyünk zónapörköltet enni. Látjuk a lelkes, ujjongó tömeget, Pest-Búda nemzeti zászlóba öltözött utcáit s gondolatban mi is oda furakodupk a heckenast nyomda elé. S aztán mi is,odaállunk az egyetemisták közé, akik vállukon hozzák a frissiben kiszabadított Táncsics Mihályt s kocsin, diadalmenetben viszik át Pestre. S valahol egy aprpbftüs lábjegyzetben azt is olvassuk, hogy Táncsics mellett ' akkor-;Mürgii Euthim román ügyvédet is kiszabadította a márciusi ifjúság, aki később a 48-as forradalmi országgyűlésben Krassó-Szörény megye képviselője lett. Milyen tragikus, hogy Murgu és Drágos,. belényesi po3* mán képviselő törekvései nem jártak sikerrel a magyar-román.közeledésre . Mennyire áldozatául estünk mi is, a románok is, a kor nagyhatalmi intrikájának, a Habsburg imperializmusnak. S. milyen kísértetiesen felidézik az események az 56-os szabadságharc eltiprását és Csehszlovákia megszállását—egy évszázaddal később. A románók véffig a magyarok ellen harcoltak a szabadságharcban, ami pedig az ő ügyük is lett volna. Drágos hiába próbált közvetíteni Kossuth és a román vezér, Avram Janku között. Pedig Janku hajlott volna Ealcescu, a nagy román hazafi és iró szavára, amikor a havasalföldi forradalmi bizottság nevében felszólította, hogy a betörő ereszek ellen fogjon össze a magyarokkal. Csak néhány forrófejű emberen múlott—mind román, mind magyar részről—hogy a megegyezés nem jött létre, s ha bekövetkezik, Avram Janku lett volna a tizennegyedik vértanú tábornoka a magyar szabadságharcnak. Janku sorsa—kis nép vezérének sorsa lett, bécsi besúgók lesték minden lépését s csendes őrületben halt meg, egy román Széchenyi, mindenkitől magára hagyatva.

Románok, magyarok, horvátok, szlovákok irtjuk egymást...s közben zárul a gyűrűs keletről az orosz, nyugatról Haynau. A segesvári dombokon egy kozák szurony kioltja a költő életét...holttestét és lobogó hitét a mai napig keressük...Aradon már utoljára virágzanak a fák, amikből bitókat fognak ácsolni, de mi még mindig bizunk Európában, pedig

Euróoa csendes, újra csendes,

Elzugtak forradalmai.

Szégyen reá, lecsendesült és Szabadságát nem vivta ki.

így kisért felénk a jól ismert és annyiszor felidézett képek mögül a nagy tanulság: a nagyhatalmak cinikus uralmi politikája. Tanultunk-e belőle? Tanultak-e a románok, akik még ma is bezárva tartják az erdélyi magyar egyetemeket? Tanultunk-e mi, akik még ma is irreális birodalmi képletekről álmodozunk?

Március másik nagy tanulsága a nemzet megszületéséről szól. Ekkor

lett a nemes magyar nemzetből magyar nemzet---s mivel magyar nemzet

lett, ekkor lett nemes magyar nemzet. Addig félmillió volt csak a .nemzet, a többi a jogokból kirekesztve. A reformnemzedék küzdelme tette a félmilliós nemzetet tizenhárommillióssá. Széchenyi és Kossuth között csak az eszközökben volt különbség. Életüknek alapja a magyar nép önzetlen szeretete és jövőjének féltése. Ez hajtja őrületbe Széchenyit s ez készteti döblingi Írásaira, melyben önmagát érzi felelősnek a magyarság sorsáért. De ez kiséri hosszú élete Végéig az emigráns Kossuthot is, amikor sorozatosan revideálja ifjúkori nézeteit és dunai konföderációs tervéivel egy uj utat próbál megjelölni a germán és orosz imperializmusok közé'ékelt népeknek.

Szürtünk-e mi le valami tanulságot az elrohant évekből, évtizedekből? Az egész világ ma iszonyú gyors változásokon megy át, aminek

6