Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
ros bányászok lettek volna—négerek voltak. Ők lettek volna a tudományos ammunició szállítására és szortírozására hivatva, hogy a doktori tézisek ezreit hamarabb 'levéljék ki a tudósok a világba, tudósok, akik fent ültek a nagy termekben, Apolló és Pallas^Athéné, Melpomene és Terpsichore szobrai alatt és vártak. Mert a néger targoncatologatóknak eszük ágában sem volt sietni. Sót: ha valaki gyorsabban mozgott, leintették. Egy-egy buzgóbb fekete osztály- és jogharcos, a helyesen kiválogatott könyveket szántszándékkal összekeverte. "Ma is forradalmi a hangulat,"1 jegyezte meg rangidős 0., aki pincér korából még jól ismerte a targoncatologatók Herkulesét, s kis nép fia lévén a pincében nem számított aljas jogtiprónak és gyarmatosítónak. "Ám ha megkérdeznénk a román kollégát," gondolta U., akinek hite a humanitásban ingadozni kezdett mint egy túl magasra bástyázott könyvtotony. A labirintus egy helyütt tágas térségbe torkollott, hol népes csapatok fogyasztották ham-beef cheesburgerjeiket, francia, olasz vagy orosz salátaszósszal és jegesteával. A terem közepén három egybetolt asztal mellett kiművelt tatár arcokat fedezett fel az ifjabb utazó. Úgy ülték körbe^az egybesereglett magyarok az étkezde asztalát, s úgy meg voltak győződve elhivatottságukban (vagy csak Odysseus hitte volna igy, mert hangulatember volt?) mint az Argonauták, akik az aranygyapju megszerzésére törtek. Ott volt közöttük a sötét vitéz, a székelység bajnoka, továbbá a na^y viking szakértő, kinek donquijotés külseje kiváló szervezőkészségről tanúskodó belsőt takart. Ott volt a délamerikai reference specialista, aki a Balaton partján született, s ott tanult mosolyogni s a magánhangzókat modulálni, ott volt az újvilági nemzeti bibliográfia munkatársa aki Pesten volt kislány, ott volt a katalogizálás tudósa, a beszerzés jeles mestere, s ott volt az automatizálás programvezetője. Rangidős Odysseussal egyetemben kisebb-nagyobb titkokba avatták ifjú Ulyssest, megmutatták neki a magyar mocsári tölgyet mely a Kapitó'liumra néz már vagy száz esztendeje kérdőleg és szemrehányólag, megvizsgálták a magyar származású turku'lógus kőszobrát a nemzeti könyvtár párkányzatán, belekukkantottak egy nagy könyvbe melyből a vak is láthatta, hogy Kalandor János az amerikai belföld egyik felfedezője Erdélyben szerzett nemességet mielőtt útnak indult volna, s végül mindannyian Coca-Colát töltöttek a kupába és Haraszthy Ágoston emlékére ittak, ki Kaliforniában megalapitotta a bortermelést. III. Este Testedzés céljából U. négyszer bejárta a sik mezőt az Emlékmű iránytűje és a Kongresszus fehér kalapja között Szent Mihály lován, sőt a negyedik ut felét futotta is, mert már késő este volt és a harmincfokos lehűlésben dideregtek a csillagok. A Sylvan szinház szabadtéri színpadán, W. elnök holdböködő emlékműje^ mögött Shakespeare "Vizkereszt"-jét faragták át modern popoperetté. ^Ezt nézte meg ingyen, sok takaróbaburkolódzó, gyapjashaju pár társaságában. A színpadon pattogtak az innuendók, villogtak a kétértelmű ábrákat megcsillantó reflektorok, de egy smár el nem csattant az egyenhaju nézőseregben. Csúnya lány didereg mellette egyedül. Vékonyka karjait dörzsö'lgeti, belepi a libabőr. Elkéri U. programját. Nos, beszélgetni akar. Vagy melegedni is? Affenét. Bár a leleményes férfi tréfásan felel, rut Nausikaa már nem üti vissza a labdát. Ül reszketve, le-föl huzza a papucsát, fokha^ymagirizd feneke alatt megigazítja a takarót, lábújjakörmét piszkálja, az ujját szopja, körmét rágja, de megmarad—egyedül. Az 10
