Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
1 előadás felénél felkapja a takaróját s elrohan. Ha átfogta volna a vállát, bizonyára . . . A modernizált darab mondanivaló ja: "egy bűn van csak, az egyedüllét." Egyébként, Dame Edith Evans hangja és I. Erzsébet angol királynő medállionképe azt is mondogathatná: "Szeress fiút, lányt, hidd el, egyremegy." Mintha csak a plátói lakoma pop-változatát látnánk. Az előadás meggyőző. Meggyőz arról, hogy a "Vizkereszt" ruhacseréi mögött biszekszuális angol fiatalemberek próbálták magukat és egymást kiszortirozni, csakúgy mint a mai gyapjasok. A kivetített arcképek bölcs beköpéseit—-félvulgáris szellemeskedést—Cassius Clay, alias Muhammed Ali istenképes hangja, John Wayne isten cowboykalapos mivolta, a kakukkos óraként megjelenő pápa, egy aranybuddhaszobor s maga Alkotó Vilmos közvetítik. Sok ugra-bugrálás, egy félsztriptiz, popgroupnak álcázott apródok, vetitett díszletek, csillagfény, jó zöld^gyep—U. megágyazott maga alatt programjaiból—diszkrét hangszórók, kevésbé diszkrét repülők, messze suhogó autók izesitik a hangulatot. Éjjé vénült az öreg este. A párkák megpöckölték az óramutatót, párezer meteor lehullott, s éjfélkor az Újvilág Ulyssessel együtt átlendült péntek tizenharmadikéból szombat tizennegyedikébe. Georgetown, Brit Guyana (Pályázatra) ÉRZÉSEK SUTTOGTAK Hangulatlámpák homályos fényébe bujt arcod, s mégis, valami furcsa, forró érzésekbe fulladt vérem| valami szép, ismeretlen erők vonzottak, ‘lábújjhegyen, halkan, —pedig nem is akartam, s mégis:— akartam. Hanglemezekről karcolt dallamok falán, s ritmusok tühegyü során átszökött érzések suttogtak halkan, s valami ősi, örök erő sodrában kezetfogtunk csendben a félhomályban. Takács Attila Torontó 11
