Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 10. szám
aki szerényen» sőt alázatosan beismeri az ember gyengeségét és szellemi képességeinek korlátáit, természetesen .gyengeelméjű. A "gyengeelméjüek" viszont gyanakodva nézik az "okosakat." Úgy látják, hogy azok álbüszkeséggel csodálják álokossággal épitett szellemi várukat, amelynek papirfalai között álbiztonságba ringatják magukat. Ki tud^itt igazságot tenni? Talán, ha van (én hiszem, hogy van!)» a mindentudó Isten, aki ezt a szépségekkel, csodákkal, misztikumokkal, pozitivistákkal és "gyengeelméjüekkel" teli világot megteremtette. Philadelphia EGYOLDALÚ PÁRBESZÉD Én tegnap este csak tanuk nélkül, kétszemközt beszéltem veled. Ott álltunk valahol a világegyetem centrumában-te sejthetően, én láthatóan. Nem láttalak fényes ruhában, nem ültél cifra jogarral, aranysarus lábadat itélőszéked lépcsőjén nyugosztva, s nem láttam, hogy kezed átokra vagy áldásra terjesztetted volna a gomolygó páraködbe tűnő világ felé. Kértelek? mutasd meg magad, mert én egy anyag-bolond Tamás-lelkű vagyok. Te néma maradtál, csak a kristálytiszta ózonba meredhetett kiváncsi, földhöz-ragadt szemem. Kérdeztelek? mondd meg nekem, ha teremtetted e mindenséget miért tetted ezt? Valamely célból, okból, saját gyönyörűségedre, vagy időtöltés gyanánt? Te nem feleltél. Kérdeztelek? ha akaratod szerint történik minden e világon, miért akarod e sok bűzlő gonoszságot? Hisz nem tellhet gyönyörűséged lélek-ölő, test-szaggató, gránát-viilongásos vérözönben; félig élő, gyorsan haló, herointól álmodozó, kába szemekben; hallgatásra Ítélt rab népek szabadság nélküli igavonásában, 30 T T
