Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 6. szám

A nagyobb, végzetesebb baj az öreg krapekokkal van, és nem a "nagy­mamákkal'." Az öreg magyar férfiak már útban vannak és egyre "utabban" lesznek. Nem tudunk mit kezdeni velük, már éppen nincsenek kézre'. Nem "Kandy Andy"-ki Koruk alapján már nem mehetnek túlórázni, ha nekünk autó kellene és nem tudnak belesegiteni abba a telekbe (eszpresszóba, egység-lakás­ba, bútorba, hangos-kép gépezetbe,szőnyegbe, életszinvonalba) melyet pedig feltétlenül meg kell vennünk, mert még a bolondnak is duplán megéri í Ha kifogy a benzin azzautónkból, a dollár (márka, schilling, peso, frank, font, i-yen,vagy o-yan) a zsebünkből, már nem tud (mert nem képes, nem birja "nyállal") gyorssegélyként 12-20 dollárt "bedobni" érdekünkben. Az autóját már régen odaadta nekünk (mert az autótartás részünkre "társadalmi muszáj," emellett csak a parasztok járnak gyalog itt Nyu­gaton'.), feltűnően magas életbiztositást kötött javunkra (és ezt még mindig ő fizetgeti a biztositó társaságnál) és minden ingó- és ingat­lan vagyonáról már végrendelkezett érdekünkben. (No, nem azért, . .dehogy'. Isten őrizz, Isten ne adja, de az ember soha nem tudhatja a papa korában, mikor kaphat hirtelen szívrohamot, agyvizenyőre, vagy vízfejűségre úgy is már tizenöt esztendeje felis­merhető jeleket mutat, és sokkal simább az eset, ha van egy kis vég­rendelet, az ő korában') Ezért sokkal jobb, ha az öreg férfi simán és az örömtől vihán­­colva elhúz valami vidéki kunyhóba (ott nem fertőzött a levegő, nin­csen benzin-gáz és zaj se akad:) vagy az Öregek Otthonába. (A nyug­dija éppen futja és mi kell már más egy ilyen vén ürgének?:). Nincsen láb alatt,. .nem vitatkozik velünk, . .nem figyelmeztet vagy int bennünket, és főleg, nem beszél bele abba, amihez nem ért' Meg gyógy-konyhát^is kell ennie (diéta) és itt-ott velünk akar eljönni szórakozni' Hát, nem borzasztó?' . . . Sokkal megértőbbek és türelmesebbek vagyunk az öreg asszonyok terén. Ez nem Ödipusz-kompleksz,vagy anya-és nő-tisztelet, (vélemény­em szerint) csak, kimondott és érdeknélküli szivjóság részünkrőli A nagymama, nagynéni, a Gizi Néni, vagy a Málcsi Tante ugyanis kitünően főz (amit mi nem tudunk és soha ebben a keserű életben nem fogunk megtanulni), takarit, fényez, porol, törölget a lakásban (ami hozzánk nem való, mert nem vagyunk a környezet rabszolgája'), mos, va­sal, stoopol, gombot varr fel, szab, himez, köt és vigyáz a csecsszopó vagy ^kisded gyermek.éinkre( ha van ilyen) akár a munkahelyen, . gyárbap, irodában ügyködünk, akár kikapcsolódni megyünk este a vetkőző vagy póker-masinás kultur-házakba. Ért a macskához, kutyához, szakszerűen eteti a kanárit, a kakadut, az arany-halakat, vagy azt a két kis cá­pát a magán—de fedett—uszodánkban. Bármilyen későn érünk haza mindig otthon találjuk őket, mindig számíthatunk ^a segítségükre, akár^gyors-kávét kell főzni reggeli fél háromkor, akár hidegvizes borogatást kivánunk a Bourbon vagy Bacardi túlhajtott élvezete után. Szeretnek bennünket, akár milyen érdektelenek,hidegek, kihaszná­lók vagy komiszak vagyunk velük szemben. Mi is birjuk őket, mert.... cselédet tartani sokkal többe kerülne és be sem férne a lakásba'. Hát, úgy gorombán felvázolva, ez lenne az általános háttér! Nagyon természetes, hogy súlyosbító körülmények is vannak jeleni Akad olyan öreg ürge, aki ragaszkodik a régi (vagy az uj) cimeihez, rangjához, büszke még mindig arra, hogy magyar. A magyar emigrációban nem játszik huligán individiumot, Hiooy­­szuperboyt, hanem egyesületekbe is belép, ahol—Istenem, nem a mi"hi­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom