Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
Táborok, tábortüzek, akadályversenyek és szellemi gyakorlatok. Ezen a téren a lövészek szép eredményeket tudnak felmutatni. Úgy mint a magyar cserkészek, magyar ifjúsági-, tánc- és kulturális csoportok, a lövészek is—bár más eszközökkel és más mese-kerettel— a magyar megmaradást szolgálják. Sőt, ezt a célt pár szempontból demokratikusabban szolgálják, mert sikeresen bekapcsolják a magyar közösségi életbe a munkás-fiatalokat is. Sajnos, sok ifjúsági szervezet épp ezen a téren szenved fogyatékosságot. Ne a szavakat, a szólamokat és propagandát nézzük, hanem a cselekedeteket. Ha a lövészeket is cselekedeteik, tetteik alapján bíráljuk, akkor nem eshetik szó az illúziókról. Ifjúságunk magyarrá nevelése a konkrét eredményük' Egy ITT-OTTos lövész AZ EMIGRÁNS POLITIKUS VÉDELMÉBEN Drága haverom, Cinikus; Az ITT-OTT ?2. januári száma hozta meg leveled, s azóta rágódom a válaszon. Végre sikerült megrágnom, s ime a pép. Előszöris engedd meg, hogy megkérdjems et Tu mi fili? Hát Te is beálltál a reálisták közé, kik két ököllel verik illúzióinkat? Szégyellő magad' Ezt igazán nem vártam volna tőled. Tőled, drága testvérem, aki annak idején elveszett generációnk oly oszlopos tagja voltál. Csak nem jött meg az eszed és öreg fejjel szögre akasztottad az illúziók lantját? Ahogy leveled olvastam, borzalmas képek kisértettek. Még^arra is gondoltam, hogy otthagytad az álomvilágot, átálltál a valóságba, sőt még talán beléptél a pártba is és babérjaid most mint bérelszámoló aratod. Mondd, hogy nem igaz; Mondd, hogy még a régi vagy és leveled lázbeteg állapotban Írtad. Térj meg, testvérem, gyere vissza hozzánk, álmodókhoz. Add a kezed, s jer velem az emlékek utján. Hadd mutassam meg, ki voltál. Memento móri! Emlékszel? ^Nézd, ott áll megint előtted az a nyúlánk kamasz, aki oly tettre készen indult neki a világnak; tarsolyában a tehetség, az ész, az ifjú erő, s egy szebb és jobb jövő álma, melyért meghalni is kész volt—s csak azt kérte, hogy alkalmat adjanak neki a harcra és tehetsége szerint alkalmazzák. Hej, drága testvérem, képzeld, mi lehetett volna abból az ifjuból; Egy második Dosztojevszkij, vagy Einstein, egy Kandó Kálmán, vagy a jó Isten tudja mi. Azonban mi történt vele? Emlékszel? Szájon vágták a bitorlók és száműzték a saját hazájában. Kiüldözték abból a világból, ahol tehetsége helyet jogosított volna neki. Páriaként élt testvérei között. S bűne? Szociológiai hovatartozása. Emlékszel? Emlékezz! Bátran tűrte, bármit is tettek vele, mert rendületlenül hitt a saját igazában. A csepürágók ostorcsapásai, ahelyett, hogy meghunyászkodásra lcényszeritették volna, lelkében acélkeményre edzették a dacot. Felemelt fejjel indult el a páriák göröngyös utján, s miközben a malteros ládát hordta vagy a bányászcsákányt lengette, hősiesen küzdött eszméiért. Fegyvere volt az illúzió, s ragyogóbban fénylett, mint a honfoglalók kardja. Büszkén és fáradhatatlan erővel kaszabolta a realizmus szélmalmát, és rettenthetetlenül harcolt a gazok ellen. Emlékszel még azokra a harcokra? A vasúti kocsik csapágyaiba szórt homokra, az orosz autók benzintartályába dobott porcukorra, az exportra szánt gyümölcs-szállitmányok közé helyezett rothadt almákra, 13
