Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-04-01 / 4. szám
A fentiekből kitűnik, hogy elsősorban a bensőségesség, a lelkiek a fontosak számunkra. Azonban ezek kapcsán szükségszerűen felmerülnek a külsőségek is, S itt nem üres külsőségekről van szó, sem talárról, sem táltosruháról — semmi értelmetlenről vagy nevetségesről nem Írtam eddig egy szót sem, s aki erre vár, hiába vár. Szerintünk maga az élet a fontos, a külsőségek csak eszközök maradnak. Nem rituálisok kitalálásával foglalkozunk, hanem a szétszórtságunk és magyarságunk helyzetéből adódó, gyakorlati problémáknak az áthidalásával, úgymint: hogyan építsünk közösséget ott, ahol az emberek fizikailag is, lelkileg is izolálva vannak; hogyan neveljük türelemre, igazi baráti-testvéri szeretetre az összeférhetetlen pártoskodókat; hogyan mélyítsük el tartalmilag és művészileg ünnepeinket és ünnepélyeinket; hogyan, mire tanítsuk gyermekeinket; hogyan viszonyuljunk az anyaországi társadalomhoz; hogyan tanuljunk, épüljünk mi, magunk, hogy jobb, értékesebb emberekké válva, gazdagodjék életünk, általunk közösségünk, közösségünk által pedig az emberiség, a világ. Keresztény nyelven: imádságos, magyar életmódot akarunk élni, hogy gyülekezetünkben és^gyülekezetünk által építsük az Istenországát. Záróban még egy idézet a levélből: A közelmultban--nem akarva minden magyar ügyből kimaradni--egy u.n. kultur-manifesztáción vettem részt... . teljesen gyanútlanul. A pesti vendégművészek valóban nívós és teljesen politika-mentes műsort adtak. A béka máshol volt elrejtve. A műsorra egy órát kellett ^várni. A közönség, amely nem kizárólag magyarokból . . . állt, ezalatt a bőségesen felszolglt, jó magyar borokkal és falatokkal tömte magát. Ott lestem el ezt a kis történetet: "Állítólag Washingtonban van a magyar katonatiszteknek egy szövetsége, amely ma is a régi fegyelemmel játssza a katonásdit. Evenkint előléptetik egymást. Ma már mind vezérőrnagy' ... és képzeld el, ha valaki rosszul viselkedik, akkor áthelyezik . . . Balmazújvárosba!" E- redmény: szörnyű röhögés ... az illetőnek még kétszer el kellett mondania a sztorit. Megvallom, kirázott a hideg arra a gondolatra, hogy még valaki hozzáteszi, hogy uj vallást is alapítanak . . • Valóban: a gúny öl. Csakhogy mindaddig, amig az okot nem mi szolgáltatjuk hozzá, csupán két fél gunytargyává válhatunk: azokévá, akik nem ismernek, s azokévá, akik ellenségeink. Bízunk abban, hogy idővel az előbbieket meg-, az utóbbiakat pedig legyőzzük. Félni nem félünk egyik féltől sem. Tudom, hogy barátom őszinte, amikor ezt mondja: "Féltés és testvéri szeretet beszél belőlem, amikor ezeket a sorokat irom: ne tévedjenek az ITT-OTTal sikamlós, veszélyes útra." Köszönöm jóindulatát, szeretetét; Jcöszönöm, hogy gondolkodott, hogy irt. Akarva, nemakarva, levelévelő is hozzátett egy téglát a magyar templom építményéhez. Mert ő is hozzájárult saját kérdése megválaszolásához: És mi az a magyar vallás? Portland, Oregon 9
