Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-04-01 / 4. szám
Nem azon fáradozunk, hogy merev tanokat, vagy—neadj isten—törvényeket állítsunk fel valamilyen "szentirás" alapján. A holdrepülés koraloan képtelenek volnánk középkoriasan gondolkozni, mégha akarnánk is. Gondolatrendszerünk alapja ma nem lehet más mint történelmünk, a művészi szép, az emberi lélek és a józan ész. ügy is mondhatnék (hogy keresztény, teológiai kifejezéssel éljek; nemzetünk, népünk lelkében keressük az isteni kinyilatkoztatást, s azon keresztül az emberi lélekben általában,) A tömeg önmagában nem érdekel különösképpen, legfennebb abból a szempontból, hogy a hatáskörünkbe eső részlegére jó'befólyással legyünk. Ami viszont a magyarságot illeti, érezzük és hisszük, hogy nem kell kötéllel fogni hittársainkat. Mert aki nem tömegember sorainkban, az máris az, ha még nem is eszmélt rá. *0 Szorosan összefüggnek a fentiekkel a levélben álló, következő sorok; Kik lehetnének egy uj vallás alanyai? Az idősebb generáció? Ez vagy egész életében hitetlen volt, akkor milyen alapon lesz most egyszerre hivő? Ha vallásos volt, akkor a vallás számára egy forma, ahogy azt az elődjeitől, szüleitől tanulta. Ahogyan az ember nem szívesen válik meg a hazájától, éppen úgy nem szívesen válik meg a családi emlékszámba menő formáktól sem. Kevés "magyar"emberrel találkoztam, aki meggyőződésből tért át más vallásra. A fiatal generáció, vagy talán helyesebben degeneráció? ... A fiatalság olyan jólétben él, hogy szellemi életre (a tömegről beszélek) nincsen szüksége. Azt megkapja a TV, a tömegszórakoztatás, mozi,u^ság utján. Tehát kinek akar Ön vallást alapítani? Álmodozó, öreg magyaroknak? Ami azokat illeti, akik meggyőződésből ragaszkodnak a régi formákhoz; nem szándékunk lebeszélni őket róla. Nem zárjuk ki a kettős hovatartozás lehetőségét, s nem látunk komoly ütközőpontot a magyar vallás és a "meglevő vallások" között. (Más lapra tartoznak egyes "magyar" egyházi szervezetek s azok a lelkészek, akik anyagi vágymás okokból, esetleg felettesi parancsra, magyar-ellenes munkát végeznek.) Közösségi munkánk alanya és tárgya az összmagyarság tehát, magyar alaponj s csak azok csatlakoznak hozzánk, akik akarnak, szabad, emberi mivoltukhoz illően, önkéntesen és nem másként. A fiatalság? A magyar fiatalság külföldön egy kissé magasabb színvonalon áll mint a nyugati átlag. Ennek dacára egy jelentékeny része már elveszett számunkra, tömegemberré vált (vagyis beolvadt). De talán főleg azért, mert nem volt kitől,' honnan kapja a szellemi útmutatást. (Nyílt kérdés, hogy ezekből nem lehetne-e jónéhányat visszanyerni egy kis missziós munkával?) Egyébként, mint gyakorlott tanár, nem tudom elfogadni azt, hogy a mai fiatalságnak általában (a tömegről beszélek) nem volna szüksége szellemi életre. Meggyőződésem, yhogy ellenkezőleg, éppen a szellemi életszükségek kielégitetlenségéből erednek azok a beteges tünetek, melyeket magyar körökben egy-két becsmérlő szóval elintézettnek vélünk. És ez a fiatalság tulajdonképpen őszintébb, ha a számára semmitmondó, üres vallásos formákat faképnél hagyja, mint azok elődjei, akik hitetlenül keresztényiednek hetente egyszer egy órát. /un ne általánosítsunk, se igy, se úgy. 5) "Es mi az a magyar vallás? . . . Egy uj külsőség? A megszokott talár helyett táltosruha,2 — kérdi a levél, jogosan. 8 l
