Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
Rev. u. Gyetván Alpári A BOHÓC Bohóc vagyok az élet szinpadján, rizsporos arcú, fáradt bohém, könnyező szemmel, kacagó szájjal esténként zokogva mókázok én. Előttem hófehér női kacsócskák, bakfishad szive dobban felém; keserű szájjal, fanyar mosollyal pengetem gitárom én, —a vén bohéms Valahol messze egy piciny szobában egy őszhaju asszony imát rebeg; repülnék hozzá a vágyaim szárnyán, de jő az este, szárnyam szegett . . . Rivaldák fényében élem az éltem, esténként kacagó közönség vár, tombol a nézőtér, zugnak a tapsok s énnekem zokogva dalol a szám-Gitárom pengetem, kuplézik ajkam, cirkuszok világa az én hazám, csillog a jelmezem, asszonyok, lányok virágok erdejét szórják reám; tapsoknak özöne dobog a légben, mi másnak móka, nekem kenyér— megcsuklik kifestett daloló ajkam s reszkető hangon száll a refréní Valahol messze egy piciny szobában egy őszhaju asszony imát rebeg, repülnék hozzá a vágyaim szárnyán, de jő az este, a szárnyam szegett . . . Rivaldák fényében élem az éltem, esténként kacagó közönség vár, tombol a nézőtér, zugnak a tapsok s énnekem zokogva dalol a szám— De ha a rivalda fénye kialszik, elszáll a mámor, lehajtom fejem, magamra hagyottan, társtalan árván rovom a várost, hol nincsen helyem. Kültelki kocsmáknak füstös sarkában elfáradt lelkem csittitgatom s felsir a cigányok hegedühurján reszketve, halkan a régi da'loms Valahol messze, egy piciny szobában az édesanyám egy imát rebeg, repülnék hozzá a vágyaim szárnyán, de jő az este, szárnyam szegett . . . Rivaldák fényében élem az éltem, esténként kacagó közönség vár, tombol a nézőtér, zugnak a tapsok, s énnekem zokogva dalol a szám . . . 31 Csikágó 1970 VII 23
