Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
KÉT VERS FEKETE ISTVÁN HAGYATÉKÁBÓL Kedves Marci5 Mint szóban már megígértem, rajtad keresztül küldöm az ITT-OTTnak a nemrég elhunyt nagy magyar Írónak, Fekete Istvánnak^két versét. Pista bácsi regényeiről és novelláiról hires, ez a két kis vers, amit elhunyta előtt irt, még sehol nem jelent meg. Tehát--elsődleges. (Pista bácsi, fent a bárányfelhők között, ugye megbocsájtod nekem ezt a kis fricskát, amit ezzel a megjegyzésemmel egy "ismert magyar iró" orrára nyomok?':) ÓSZ Ma este először szólalt meg lassan A pókhálós elmúlás igrice halkan, a tücsök, danája sir-ris Kri . . . kri . . . Bánatos reggelek, nótás bus esték, Idei must a malomkő-padon. Pásztortüz mellett furulya sir-ris Kri ... kri ... Felkel a hold is és a szőlőlevél ezüstben fürdik, öreg diófa Suhogva mesél, zizegve sir-ris Kri . . . kri . . . Lehull egy levél, sötétbe vész el, Kiséri szemünk, szivünkbe fészkel az elmúlás, a kis citerás még sir-ris Kri . . . kri . . . TEL Cinkék járnak a szivem ablakára, A madárkákat már régen etetem, De most már néha gondolkozni kezdek Meddig tart vajon az élelem? Meddig tart kint a tél, belül a meleg? Az ablak mikor fog elsötétülni Es vágyaim utolsó szép madara Mikor fog busán elröpülni? . . . Marcikám, itt van még valami, talán érdekel Titeket. A nemrég újból felütött Halász Péters Tatárok a Szénatéren c. regény elején talátams A kultúra nem éghet el, mint a vetésj főnixmadárként megszépülve, megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A nincstelen országnak azért nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert maradt kultúrája, amely ezentúl pótolja bányáit és várait. A javaitól, kincseitől megfosztott 32
