Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1971-03-01 / 5-6. szám

HOZZASZOLASOKHOZZASZOLA30KHOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLASQK Freeska Márta:

A MAGYAR FENNMARADÁSRÓL

Id. Éltető Lajos "Magyar asszimilációs gondok" c. cikkéhez (ITTOTT A:1—2, 12-15) szeretnék hozzászólni. A levél a fennmaradás gondolatával foglalkozik anélkül, hogy bővebben elemezné, mit^ is értünk ez alatt. Ez az elemzés talán nem szükséges azoknak, akiket élményviláguk egy magyarországi múlthoz köt, mert magyarságuk, múltjuktól fogva, szerves része létüknek. Akarva, nemakarva, magyarok maradtak.

Aggodalmunk nem erre a csoportra, hanem a jövő generációra vonatkozik, akik közvetlen kapcsolat hijján, magyar élményvilágukat nem tudnák ilyen magas fokig fejleszteni. A következő generációnak az érzelmi tényezőket alá kell támasztanunk objektiv értelmezésekkel is. Ki kell térnünk a gyakorlati magyarázatokra. Másszóval, elkerülhetetlen lesz a miért kérdéses miért legyünk magyarok?

E kérdés megvitatásakor ajánlom, hogy a magyarság fenntartásáról beszéljünk úgy, mint egy állandó folyamatról, ami által magunkat és népünket egyre életképesebbé tesszük, és egyúttal fontos társadalmi szerepet töltünk be a világban.

Magyarságunk társadalmi szerepére Éltető J. Lajos utal, amikor megállapítja, hogy a pluralisztikus társadalom ma már sok helyen valóság. (ITT-OTT 4:1—2,17). A pluralisztikus társadalom nem kényszerit senkit a tömegjelleg felvételére, sőt, lehetővé teszi az egyén, valamint a csoport további fejlődését, Ebben a társadalmi felépítésben szükség van ránk mint magyarokra.Puszta létezésünknél ^fogva kiegyensúlyozó szerepet töltünk be, a kollektiv határozatok jóváhagyásánál "kontrolt" képezünk, biztosítjuk, hogy egyik csoport se lehessen olyan erős, hogy saját érdekeit a többiekre ráerőszakolja. Ez a benső, lényeges feladatunk, fogy ezen kivül milyen más feladatot veszünk magunkra, arra most nem térek ki.

■ Magyarságunkra mint egyénileg fontos tényezőre Ludányi András utal, amikor történelmünkről és kultúránkról mint gyökereinkről, egyéni befektetésről beszél, ami segit meghatározni,hogy kik vagyunk, .vagyis térbeni és időbeni támaszpontot ad, amelyben az élet forgatagában megkapaszkodhatunk (ITT-OTT 4:1—2, 7-9)»

Amint látjuk, magyarságunk fenntartása alatt többet kell érteni mint a következő generáció magyar nyelvtudásának a biztosítását. Itt egy sokoldalú, dinamikus folyamatról van szó, ami arról is beszél, hogy milyen legyen viszonyunk embertársainkhoz, hogy milyen világban akarunk élni,hogy kötelességünk van a jövő megteremtésében.

Természetesen, e szerep betöltésének előfeltétele a fennmaradás és a fejlődés. Id. Éltető Lajos jelenleg két folyamatot lát amely el próbálja ezt érni: a sumir eredet bizonyítását és a magyar vallást. Ezt a két folyamatot elválasztja és külön-külön értékeli ki. (Szerintem több mint két lehetőség van. Magyarságunkat megerősíti anyagi sikerünk, gazdasági jártasságunk és tudásunk, politikai hozzáértésünk.) Sokanekét utón próbálják "megmenteni a magyarságot." Ezek a lehetőségek inkább kiegészítik egymást és aligha szembeállíthatok. Egyedül egyik sem hozhat sikert. Ezeket a próbálkozásokat nem különválasztani, hanem, mint a magyarság fenntartási folyamatának szerves részeit kell értékelni. Például az a tudat, hogy kultúránk sumir eredetű, csakis felemelő gondolat és nem jelenthet hátrányt. Hogy egymagában nem elég ahhoz, hogy a magyar népet fenntartsa, az lehet, de hogy önbizalmat, büszkeséget adna népünknek ez a tudat, az valószinü . . . El kell ismernünk esetleges sumir multurk fontos jelentőségét és hasznát.

31