Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 1. szám
olyanok, akikről bebizonyosodik, hogy ellenséges, megbontó szándékkal csempészték be magukat ebbe az őrbástyába, azoktól meg kell szabadulni mielőtt lerombolhatnák a falakat. Sajnálatos^nagyon, hogy akadtak olyanok, akik ebben ellenséges és bántó szándékot véltek fölfedezni. ^Sajnálatos azért, mert azt bizonyltja, hogy vannak még mindig olyanok, akik nem látják tisztán a magyar egyházak mai szerepét akár idegen, akár hazai földön. A magyar nemzetnek, de különösen a magyar nemzet idegenbe szakadt töredékeinek, ma nagyobb szüksége van Istenre, mint talán bármikor a történelem folyamán. Még pedig nem csupán egy vasárnapi Istenre van szükségünk, hanem arra, hogy az isteni közelség hétköznapjainkat is átitassa és betöltse és valódi tartalommal erősitse meg^magyarságunkat. Ez azt jelenti, hogy a magyar egyházi élet meg kell töltse az ^otthonokat is és egy láthatatlan, de megdönthetetlen védőfalat alkosson, mely erkölcsi tisztaságra, egymás iránti szeretetre és istenhitbe plántált magyar hűségre épül. Akinek pedig ez ilyen formában nem tetszik, annak nem lehet helye közöttünk. Itt az amerikai kontinensen, ahol a befogadó ország a beolvadás elősegítésére kényelmes megoldásokat ajánl, ennek megvalósitása kétszeresen is nehéz. Nem könnyű magyarnak maradni lélekben és szívben, gondolatban és tettben, ahol papunk száján keresztül idegen nyelven szól hozzánk az Isten. Azonban még az ilyen restségből és kényelemből elangolosodott egyházközségben is lehet magyar életet teremteni és fenntartani, ha a lelkipásztor nem csupán a szószék magosából tekint alá hetenként egyszer a gondjára bizott népre, hanem Istentől kapott hivatalát komolyan véve a hétköznapok göröngyös utján is közösséget vállal magyar véreivel. Mi valamennyien, akik a magyarság jövendő sorsáért aggódunk, kálvinisták és nem kálvinisták, egyformán tisztában kell legyünk ma azzal, hogy nemzetünk fennmaradása szoroszn összefügg egyházaink fennmaradásával. Egy tömegeket egybeolvasztó istentelen világban az Egyház kell legyen az az isteni keret, mely elsősorban lelki, másodsorban pedig szellemi értékeinket nem csupán megőrzi és átmenti az özönvizen-tulra, de az UR áldásával meg is sokszorosítja azokat. Egy magyar lelki újjászületésre van szükségünk. Mondhatjuk igy is! egy visszatérésre őseink egy igaz Istenéhez. Ahhoz az Istenhez, aki Lebédiából áthozott a Kárpátok alá s aki Lebédia előtt is velünk volt hosszú évszázadokon át és nem csupán megőrzött, de meg is erősitett valahányszor szükségünkben Hozzá fordultunk. Viszont önmagunk vesztét okoztuk valahányszor ilyen vagy amolyan ok miatt elfordultunk Tőle és hűtlenekké váltunk. Papjaink nélkül azonban kevés reményünk lehet a lelki uj-7 T
