Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 1. szám
jászületésre, bármennyire is meg lenne bennünk az igyekezet. Az 6 soraikból várjuk a prófétákat, táltosokat vagy prédikátorokat. Mindegy, hogy milyen szót használunk a fogalom megjelölésére,, a lényeg ugyanaz. . Olyan papokra van szüksége népünknek, akik nem Isten kertjének keritései alatt lapulnak, hanem szemtől-szembe állanak vele, mint ahogy a régi idők prófétái tették s akik a számunkra - érthetetlen üzeneteket és parancsolatokat érthető nyelven, a példa-adás nyelvén, tolmácsolni tudják. Ehhez ^pedig ^istenes .magyarok^kellenek, akik istenes magyar életet élnek. S ebben a két szóban,, hogy "istenes" és "magyar," benne foglaltatik mindaz, amit mint erkölcsi alapelvet, álláspontot és gyakorlati mértékegységet papjainktól ma jogosan elvárhatunk és el is várunk. Akik úgy érzik, hogy igényeink túlságosan magasok, akik gyöngéknek és tökéletlennek érzik magukat ahhoz, hogy ezt a mértékét megüssék (mivel Istentől úgy eltávolodtak már, hogy gyöngeségeik leküzdésére erőt meriteni Belőle nem tudnak többé), azok okosan teszik, ha egyszerűbb foglalkozást keresnek, maguknak. Egy gyönge kőmivés, aki naponta csak öt ^téglát képes fölrakni a falra", még mindég ezerszer értékesebb tagja a magyar közösségnek, mint az olyan őrtálló vitéz, aki elalszik a gondjára bizott bástyafalon. Tartsuk észben: egy Megújított Magyar Szövetségre van szükségünk a világ teremtőjével, ha élni akarunk.. Eddig a cikk.. Nagyon szépen köszön jük- K.G.-nek , hogy elküldte nekünk. Máskor is kérünk ilyesmit* Ami pedig magát a cikket illeti: szívesen vennénk, ha lelkészeink közül is megszólalna .lapjainkon valaki, e témával kapcsolatban. De sajnos sokszor megállapithattuk már, hogy ők nem keresik a nyílt," intellektuális eszmecserét, különösen teológiai téren nem: a suszter maradjon a kaptafánál, igy vélekednek sokan közülük, a laikusokkal folytatott viták^kérdésében. Kár— mert a szakarrogáncia csak arra jó, hogy még jobban elidegeniti az egyházainktól a népet, különösen a gondolkodó fiatalságot. • . ' ' KOLOZSI DAL Üres a fészek, nincs lakója már...-• - Elhagyta régen a dalos madár, elszállott messze, boldogabb hazába— s.vele a nyár. i ; Hűtlen.madár, ! ^ " jer vissza márí Hozz újra napsütést e tájra: a régi fészek visszavár? —ejl í* V.
