Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 2. szám
Közben ágyúból, repülőből mindenfelől ömlött reánk a bomba, a gránát. .. ’cS amikor harmadszor futottak ki Tordáról a honvédek, akkor halt meg a másik fiam. Ott az udvaron, a szemem előtt. Egy menekülő honvéd vágta hozzá a kézigránátot. A fiú állott az udvaron, és a honvéd az utcáról, futtában belevágta... Tölts egy pohárral.. Hallgattunk mind. A gazda az asztalra könyökölt, nem nézett reánk, valahová a messzeségbe meredt a szeme.. : w\., —És amikor azt hittem már, hogy vége a pokolnak, egy bomba a házba vágott. Úgy belevágott a közepébe, hogy nem maradt belőle semmi. Mi a kertben voltunk akkor, a ,-veremben, mert a ház alatt csak kicsi pince volt és az tele itallal meg mindenfélével... Aztán, hogy Kolozsvárról is kitakarodtak a magyarok, oda költöztünk: vissza. A régi állásomat visszakaptam, hát visszajöttünk ide... —S két hét múlva— te is tudod jól, hogy miért-- megint csak_ állás nélkül maradtam... De én nem futottam innen akkor. Tordára nem volt'.; miért visszamenni, hát itt maradtunk Kolozsváron^állás_ nélkül. Mindenünket, amink csak volt még, eladtuk, kiárendáltam“' ezt a házat, és vettem lovat meg szekeret. Fuvaros lettem, testvér, fuvaros. Abból élünk. S láthattad! mint a kutyák, a kivert, koszos ebek... Tölts, testvér! <■ ,/ : Állott már ekkor és kiabált. Aztán kiitta poharát és úgy csapta azt le, hogy a mi tele poharaink felborultak és a pálinka belőlük vépügömlött az asztalon.--Mihály!... Hallod-é, Mihály?-- hallom a kemény hangot, és az asszony ott áll a nyitott ajtóban. Egyszerre csendi Csend, és a gazdánk lassan az ajtó felé fordul. —Mit akarsz, Mária? —Emberek jönnek a város felől, Joszif mondja. Úgy gondolja: katonák. Ügyeli őket Joszif. ' Csend, csend. S gazdánk keze fejével törüli izzadó homlokát. Aztán körülnéz. Zavarodottan s kicsit mámorosán is. Aztán megfordul, és szó nélkül indul az ajtó felé. Ott még visszafordul:^ —Körülnézek az udvaron— mondja egészen csendesen.-- Aztán ágyazhattok is. Neked, testvér, hozok szalmát... Hagyd csak, hozok én. Hagyd csak. A fiam velem jön, úgyis a pajtában alszik... Elment. Összeszedtük a holminkat. Pokrócot teritettem az ágyra. Ferenc fát vetett a tűzre. Az asszony is bejött, és leszedte az asztalról a poharakat és a tányérokat. Szó nélkül. Vizet hozott egy kantában és tiszta poharat. Aztán jó éjszakát kivánt és kimenti az ajtót nem húzta be egészen maga után, hogy valami-kis világosságot mi is kapjunk. ' , ' Az ágyra teritettem pokrócomat, felhúztam az órámat és kitettem az asztalra. A kiskabétomat is levetettem, és lehuzattam a csizmámat. Aztán ledőltem az ágyra, és magamra húztam a télikabátomat. - . . ’ Jött a legényke, jó kötés szalmát hozott be, aztán jó éjszakát kivánt és kiment. S most Ferenc is megágyazott, elterítette a földön a szalmát, s fejpárnának bekecsét hajtogatta össze*. Aztán lerúgta csizmáját, magára csavarta pokrócát és lefeküdt... Jr Idegen helyen s kimerültén nehezen tudok elaludni. Most is igy jártam. Fáradt voltam és á-lmosj kinyujtózkódtam, a szememet behunytam, de sokáig hallottam még a szokatlan, idegen hangokat a 11
