Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 2. szám
--Jó orvosság— kacag a gazda, és Ferenc tölti a második poharat. Aztán veszi elő az átalvetőből a kenyeret is. —Várjatok az evéssel még. Valami meleget kell elébb egyetek, s a feleségem vitt is már tányérokat a szobába.^ En is veletek eszem. , A tűz ég-é, Mária? Ott fogtok aludni, azért.--Ég— mondja az asszony, 'l;v\ Átmentünk a szobába. Az ajtót nyitva hagyta maga után az ember. —A melegért és a világosságért. Kevés a petróleum. A fával isT'spórolni kell.; . . .,,-iA forró leves jólesett, a kenyeret a miénkből vágtuk, s hárman ettünk a gazdával, a többiek nem ültek.be ide. Bizonyára kinn esznek majd. Leves után húst ettünk és túrót, amit.az útra hoztunk. A gazda adta a hagymát és sót, amit mi nem hoztunk. Ettünk sok beszéd nélkül, és a gazdánk a negyedik poharat hajtotta fel. Látszott, szereti a pálinkát, orcája megpirult, és egyre beszédesebb lett. —Látod ezt a nyomorúságot, uram? Mert én látom napról napra. S nem látom a jobbra fordulást. Nem hiszem, hogy jóra fordulhat, ha ezek parancsolnak. Láttad a feleségemet? Kínlódik s tönkremegy. Nem szokta ezt, nem igy voltunk mi. Parasztiiunak^születtem, de tanultam. Tantitó. lettem. De az sovány kenyér, és a^városra akartam kerülni’ a sárból. Felmondtam a tanítóságot, adóhivatalhoz kerültem és hamarosan Kolozsvárra. Jól kerestem. Megnősültem, házat vettünk. Négyszobásat a tisztviseló-telepen. Szép kert, vizvezeték, villany, fürdőszoba. Bútorok, szőnyeg, kép, minden. Szereztünk, vásároltunk, pénzünk volt. Minden ’volt.. Szép volt, jó, na? A poharak tele voltak, koccintottunk, ittunk és a gazdánk tovább mondta; , ■ —Aztán befogták a Kapitányt.1 S lelőtték, és akkor még sokukat lelőtték... Megijedtem; akkor először... De nem lett semmi baj... Aztán az átkozottak kettévágták Erdélyt, s a felét a magyaroknak adták. A bitangok... Tordára futottunk, s ház, bútor, minden'itt maradt. S ott nem kaptam vissza az állásomat. Pedig megilletett volna: "refugiat" voltam, vagy mi? Elcseréltem a házat egy magyarral, aki meg onnan futott ide. Nem mondom: jó: kis ház volt, az utcára bolttal. Italmérést szereztem, bodegát nyitottam. Amim volt, mind beleraktam. De gyengén ment, sok volt a bodega Tordán, vagy talán a pénzem nem volt elég. Nem tudom, de az üzlet gyengén ment. Mindegy... Akkor már négy gyerekem volt: három fiú és ez a leány. A legidősebb fiam mechanikussegéd volt és jól keresett már,^amikor be kellett rukkoljon. S kinn a fronton, valahol a Kubánnál csak eltűnt... Fogoly-é, halotté? Nem tudom... Na tölfö egy ital pálinkát,..' Ivott. Egy hajtásra kiitta az italt. —Aztán eljött negyvennégy, Tordára;betörtek a magyarok. Háromszor foglalták el, háromszor nyomták vissza őket a miénkek. ^Kapitány— a román fasiszta szervezet, az u.n. Vasgárda alapitójának és;vezérének, Zelea Codreanunak volt ez az elnevezése. Amikor a Vasgárdát felszámolták a 30-as évek vége felé, Codreartut letartóztatták, és egyik börtönből a másikba való kisérése alkal- ,x. mával, azon ürüggyel, hogy menekülni próbál, lelőtték. , 10 ■' --J'
