Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 2. szám
benn sem vetett le. Kabátja szürke városi kabát, alatta vastag gyapjuszvetter, sötét pantallónadrágja nehéz csizmákba belegyurva. Jó szabású, vastagocska gyűrűsujján jeggyürü, mutatóujján nagy kövü pecsétnyomó gyűrű, nem örökölt jószág, csupán boltban vásárolt tömegáru, de aranyból. , Nehezen indult a beszéd, és közben el-elakadt. Beszéltünk^az időjárásról, az élet lassú indulásáról, hogy a városban miért nincs élelem és tűzifa, só és petróleum, de sok a szemét, és sötét a város még mindig. Aztán elmeséltem mai utazásunkat, bal'ésetün_két Gyaluban, amit— úgy vettem észre— az asszony és a leányka is L érdeklődéssel hallgattak. S ezzel kapcsolatban most újra'megköszöntem, hogy éjszakára befogadott. Gazdám legyintett: ■ l; : ; 'r —Hagyja, uram, a köszönést. Rendes időben az volt a becsűiét, tudom. Falusi fiú vagyok, és a mi kapunk a régi időben nem volt Zárva, mint most az enyém és mindenkié. De a mai idők zavarosak, veszedelmesek, és hát ma nem vagyunk berendezkedve vendégre, mint voltak szüleim vagy én is valamikor. Láthatja: bútorunk szedettvedett, négyen vagyunk, s ágyunk itt egy, a másik szobában is c:sak egy, de azt a szobát ritkán fütjük, mert a fa drága... Nyomorúság ez, uram. Több mint szegénység: nyomorúság...--Nem újság ez ma— próbálom nyugtatni— s nem szégyen. Sokan vagyunk igy. De a fő, hogy élünk. A rend is helyreáll, s lassanlassan helyre jövünk. —Rend? Azt mondja az ur, hogy rend? Ki csinálja azt meg itt? Ki akarja itt azt ma?-- S a gazdám hangja minden szónál hangosabb és izgatottabb... —S miféle rend lesz itt, ha ugyan lesz? A1 miénk-e? A mi rendünk? Nem, uram, ez nem lesz:rend és nem lesz a ! miénk, hanem azoké a... , "* ‘ h .--Mihály?... Hallgass, Mihály— hallom a tűzhely mellől a kemény, rekedtes asszonyhangot. N —Mi az, Mária? Mit akarsz? —Semmit... Semmit... Csak éppen szólottám... —Jól van? Jó, jó?... Tudom, mit akartál mondani;.. Igazad van... Na, de jönnek is. Nyílott az ajtó és jöft Ferenc meg a legényecske.^ Ferenc űozta a pokrócokat meg az elemózsiás átalvetőt, a fiú kezében a lámpás, és egy lakatkulcsot adott át apjának. —Bezártad jól? Helyes? A lámpást vidd be a szobába és hozz oda fát. Tüzet rakjatok ott, a vendégek ott alusznak. Mária, hallod? u —Csak egy ágyunk van ott, tudhatod, Mihály. És se huzat, se paplan— mondja az asszony. —Van szalmazsák és párna is. Pokrócuk van, .látod. A mérnök ur az ágyban hál, a frátye a földön. Szalmát adhatunk. ■ —Kimehetek a pajtába— jegyzi meg Ferenc. __ .--A pajtában a fiam alszik— mondja a gazda határozottan.— Te, frátye, itt alszol. Ferenc nem folytatta, hanem az átalvetőből üveget vett elő. —Valami poharakat kérek. Etel előtt s most télben jó lesz ez nekünk. __ _ - -ff Hozta a gazda a poharakat, és Ferenc töltött. Koccintottunk -egymás egészségére. A gazda megjegyezte:- —Jó ital. —Seprő— mondja Ferenc—, idei főzés s most orvosság. 9
