Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 2. szám
—Na, látod! " ' —S olyan nagy báj az?--Nem azt mondtam. Csak éppen, hogy jobban szerettem volna, ha románok lennétek. De hát... Megmozdult, s hallottam ahogy motoszkál a kapun. Aztán csattant a retesz, ahogy hátratolta. Es nyilott a kapu. " —Hajtsál be, uram-- mondotta most felém. —Köszönöm— szólaltam meg első izbcn én is, és az árok hidján át behajtottam az udvarra. Utánam az ember azonnal "és gondosan betette és^bereteszelte a kaput. S most leszállottam a szekérről. A szekérzörgést nyilván meghallották a házban, mert a tornácra nyiló ajtó megnyilt. Csak egy kicsit, és a keskeny résen világosság esikja hasitott az udvar sötétségébe. Asszonyi hang szólott ki az ajtón! Románul. , " :. —Mi az, Mihály? Miféle szekér hajtott be? ... - —Ne kérdezz sokat most, hanem küldd ki Jöszifot, segéljen... ..Siessetek^ és húzd be már azt az ajtót. Csukódott, majd megnyilt az ajtó, s egy legénypeske jött ki. —Huzassátok a szekeret a^szinbe és fogjatok ki. A sötétben is ki lehet fogni. A lovak elférnek a pajtában, s ott meggyujthatod a lámpást. De vigyázzatok, s eloltsátok, ha elkészültetek, nehogy valami bolond patrul világosságot lásson meg. A hámok is mehetnek be a pajtába. Aztán az ajtót he felejtsd'bez'árni. A lakattal, Joszif, azzal. Nézte, ^ahogy Ferenc és a fiú elhuzatták a szekeret'hátra és be ^az istállóhoz ragasztott szinbe és kezdték kifogni a lovakat. Aztán hozzám .fordult;; —Ez megvan, uram, s bemehetünk a házba. Megfáztam. Indult és én utána. A házba. Ott benn világosság volt és meleg. Gyenge világosság, szemet csipó füstös meleg és kozmás szegényszag. Egyik szegletben kicsi, fekete vasspór, hosszú, fekete bádogkürtóvel, mellette deszkából összeeszkábált^tálasféle. Más szegletben vetett ágy. Fal mellett vedlett kanapé, előtte asztal és három szék. A falakon néhány fénykép^ iramában, egy óra és konyhalámpa. A bejáró falon ajtó és ablak és a szomszédos falon is ajtó az utca felőli szobába.‘ Más egyéb aztán nem is igen volt ott. A ^spór mellett bizonytalan korut szigorú nézésű ösztövér aszszony állott, bekötött fejjel, sötét házi ruhája fölött gyapjuszvetter, mellette süldő leányka, ugyancsak szvetterben. A spór alatt összegömbölyödve lompos szőrű, tarka kuvaszkútya. S úgy éreztem, hogy a szemek engem bámulnak kiváncsian, kicsit riadtan, .sőt ellenségesen. A kutya nem mozdult, de gyanúsan mörgott. —Jó estét adjon isten. : ,; V i s,s z a köszöntek halkan, alig érthetően. —No uram, mérnök ur, vesse le a kabátját és üljünk le. Melegedünk egy pseppet. Kicsit szegényesen vagyunk, s jobb helyre nem ültethetjük a vendéget. A szobában még hideg'van. Letelepedtünk az asztal mellé, és egy ideig csak néztük, vizsgálgattuk egymást, kz én gazdám olyan középkorú forma, zömök s kerek, borotvált képű ember volt, olyan orcával, aki semmit sem mond. Középen elválasztott haja ezüst szálakkal kevert és apró szeme fekete és csillogó. Tarka inge nem kifogástalanul tiszta, de nem is szennyes még. Nyaka körültekerve gyapjusállal, amelyet 8
