Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-07-01 / 8-9. szám
Bierhat játok-e a Katolikusok vasárnap .iá-ba. hogy a magyar katolikus egyháznak fontosabb Róma, mint a magyarság? Ugye nem? Megirhatom-e én az újonnan megalakult Uj nyugat-ban, hogy hülyeséget csináltok, mert nem támogatjátok pl. a Chicago és környóké-t, hogy egy Adám által emlitett újságot felhozzak? Ugye nem? Az ITT-OTTban ezt mind meg lehet Írni! Miért "szarvasmarhaság" ez? Mert nem csak helybenhagyja az emberek véleményét, mert gondolkodásra készteti okét? Miért nem jó egy olyan kiadvány (nem magánlevelezés!) amiben az ember egyenrangúan közölheti véleményét? Mert igazságos? Tudom, sokkal könnyebb a nyájat a völgyben tartani,^ ha nincs onnan kivezető ut. Az emberiségnek viszont az a hivatása, hogy javítsa környezetét, világát. És aki egyszer kitalál a völgyből, annak kötelessége a kiutat másoknak is megmutatni. Az ITT-OTT éppen arra ad módot, hogy ha valaki megtalálja azt az utat, mely minket MAGYAROKAT kivezet a szabadba, azt rajta keresztül másokkal is közölheti. Az elfogulatlan igazságkeresésnél jobb iránytű nincs! Szarvasmarhasággal maradok magyarnak—Sass Márton. LEVÉL MAKRAI AIDÁMNAK Kedves Tanár Ur! Nem tartozom az ITT-OTT köré csoportosult ifjúság közé, egyszerűen azért, mert öreg vagyok. Kezdettől, indulásuk első lépésétől kezdve figyelem azonban fejlődésüket s nagy 'lelki gyönyörűséggel állapítom meg, hogy az az ut, amit eddig megtettek, emelkedő volt és célravezető: az idegenbe szakadt magyar ifjúság szellemi közösségének megteremtésére irányuló. Nagy élvezettel olyasom mindig szellemi tarkabarkaságaikat, amik hol levél, hol hozzászólás formájában frissességet, elevenséget kölcsönöznek az Írásaiknak s legfőképpen értékelem a lap liberális jellegét, ami szabad fórumot biztosit minden felfogásnak. Nos, ne vegye rossznéven, kedves Tanár ur, ha az ITT-OTT köré tömörült if juság iránti nagyrabecsülésem hangsúlyozása után, a megdöbbenésemnek, ^sőt megbotránkozásomnak kell, hogy hangot adjak az Ön "egész" közlésre szánt levelével kapcsolatban (ITT-OTT 3*6-7, **!)• Fogadni mernék, hogy ha a lap emlitett számát Tanár ur elfogulatlanul, elejétől kezdve gondosan olvasni kezdi és sorró'l-sorra, írásról Írásra haladva egy bizonyos emelkedett szellemi szintet elismer, a saját leveléhez érve egy nagy színvonalbeli zuhanást érez majd s ha becsületes, talán egy kis szégyenkezést is. Szégyenkezést, hogy túlságosan lebecsülte a partnerét s hogy az Ön stílusában és leckéztető fölényében megnyilvánuló magasabbrendüségi érzése téves értékelésből ered. Sokat hangsúlyozza, hogynesak nyomtatott Írásnak van tekintélye. Ez téves felfogás. Az a kérdés, hogyan van valami megírva s hogy ki olvassa azt. Egy középiskolai tanulónak nagy örömet és dicsőséget jelent, ha^dolgozatát nyomtatásban olvashatja, de egy egyetemi tanárnak a kőnyomatos éppen olyan érték, ha eszméit csak abban a formában közölheti, vagy tudását csak kőnyomatos anyagból merítheti, éppen olyan érték, mint a nyomtatott irodalom. Elvégre a nyomtatás csak Gutenberggel jött divatba s a költséges volta miatt 3É
