Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-07-01 / 8-9. szám
csak nagyon lassan tér jedt el, márpedig eszméket, tudományt azelőtt is közöltek megbecsült kéziratokban. A nyomtatás ma is drága. Hallgassanak azok, akiknek van közlendő eszméjük, de nincs pénzük? Nem hallgatnak. A kőnyomatos olcsóbb és elég jó eszköz a gondolat terjesztésére s az ITT-OTT azt nagyon szépen kultiválja. Nézze meg, Tanár ur, milyen szép, egyenletesen végződő gépelt sorok, tiszta nyomás. Azok az önzetlen fiuk, lányok, akik minden anyagi haszon nélkül, szabad idejüket feláldozva, állítják össze ezt a lapot, úgy dolgoznak a sokszorositógép mellett, mint a gályarabok az evezőlapáttal és éppen olyan hittel és bizalommal. Tanár ur ezt az áldozatos munkát nem értékeli? Ami a helyesírásukat illeti, hát Istenem» a legtöbbjük nem^járt magyar iskolába, hogy a germánizmusért elfenekeljék a tanárok. (Különben is a germánizmus kerülgetése sokszor egészen erőltetett magyarkodássá válik. Eltekintve a szavaktól, a mondataink^felépítése nem viseli magán sokszor a germán mondatszerkesztés jellegét?) Ismétlem, ezek az ifjaks éppen a legbuzgóbbak, nem jártak magyar iskolába, csak a szülői házban sajátították el a hétköznapi magyar nyelvet s most mint autodidakták küzdenek a magyar nyelvtannal és a magyar irodalmi stílussal. Nem gyönyörű? Nem méltánylandó? Nem dicséretre méltó törekvés? Ne verjünk a fenekükre a hibákért, hanem Tapogassunk a vállukra biztató'lag s javitsuk ki a helytelen szót, mondatot. (Ön is azt Írja: "Nem fognak örülni" — sie werden sich nicht freuen—germanizmus). Nos, ami a who-is-who-t illeti, ez alatt, ugye, azt érti a Tanár ur, hogy csillag alatt tüntessék fel a cikk Írójának tekintélyt kölcsönző társadalmi, tudományos, irói státusát, rangját. Néha nem is csillag alatt, hanem—in médiás res--a szöveg között, mint például az Ön esetében, hogy "Aktiv amerikai egyetemi tanár" (van passzív is?), "ismert magyar iró" stb. Szép, szép, dehát akinek nincsen ilyen tekintélyes státusa, annak a cikkét hogyan cukrozzák meg a kiadók? De jó, hogy ez nem volt követelmény a régi világban! Mert bizony Franklin Benjámin, Lincoln Abrahám, Rousseau, Faraday nem szívesen dicsekedtek volna e'lemiiskolai végzettségükkel, és sem Petőfi, sem Arany, sem Ady Endre sem sok más magyar és külföldi lángelme nem került volna a panteonba, ha müveik olvasásának előfeltétele lett volna a who-is-who. Pedighát, ugye, Tanár ur, az említettek elég fejtörést okoztak Önnek a fizikában, történelemben, irodalomban, mikor Önt még a budapesti gimnáziumban fenekelgették s utólag is elég volt megtudni róluk, hogy who-is-who. Igen, az ITT-OTT munkatársairól is valószínűleg csak utólag tudja majd meg a Tanár^ur, hogy who-is-who; ők nem társadalmi státusukkal akarnak tekintélyt adni az Írásuknak, hanem az Írásuk érdemével vívják majd ki irodalmi, tudományos és társadalmi pozíciójukat. _ Abodi Székely Sándor EJL-NEK Kedves Lajos Öcsém! Engedd meg, hogy általános, körlevélszerü soraidba foglaltakat nekem-szegzett kérdésnek és kérésnek tekintve válaszoljak neked: In médiás rés, "régi jóbarát" vagyok ma is, nem "elmaradt támogató" és hézagpótló értéket látok ma is közös munkátokban! Korunk szemléletében és társadalmi abszolutizmusra helyezkedett 35
