Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
resztény (legtöbbször persze katolikus) egyházról, vagy közvetve vallási kérdésekről van szó. A zsidó vallásról, a talmudról, stb. nem esik szó. Ha valaki azt birálni merné, vagy szidni a rabbikat — ez "antiszemitizmus" lenne. Helyes, ha mi a hibákra rámutatunk, főleg azokra, amik nálatok oly szembetünőek—de ezek nem általánosak. Azonban maga a vallás, a hit, egy magasabb spirituális, népek és nemzetek felett álló, (mondjuk) fenomén, amihez--az én^ felfogásom szerint--csak igen óvatos kézzel lehetne hozzányúlni. Legalábbis nem drasztikus kitételekkel. Engem egyébként is jobban leköt a finom pengékkel vivott párviadal, vita, mint a dorong-forgatás. AZ EGYSÉGRŐL Köszönt J. Visszaemlékezvén emigrációs létem első napjaira, most tisztán látom, hogy olyan érzésem volt, mint amikor az ember vattával a fülében ül a moziban. Az élet értelmetlenül rohant körülöttem és én egyedül, egy embert sem ismerve, álltam. Miután 'láttam, hogy Mohamednek kell a hegyhez menni, megpróbáltam megtalálni a hozzám tartozó csoportot (jobban mondva, a csoportot, amelyikhez én tartoztam). Ekkor újból meglepődve néztem magam körül, hogy mennyire egyedül állunk mi, magyarok. Lassan, lassan rájöttem arra, hogy a Magyarok Istene sem_jobb mint a görögöké: vagyis, csak akkor segit rajtunk, ha mi először segítünk magunkon. Azonnal beléptem egy meglevő magyar egyesületbe, ahol rám esett az a megtisztelő feladat, hogy megvárjam a más nemzetek vagy magán emberek által rendezett ünnepségek végét, hogy az ajtót bezárjam. A magyar közönség passzivitása miatt, két évi próbálkozás után a lelkiismeretes vezetőség--látván, hogy a ház^bérbeadása csak a részleteket fizeti, de a magyar ügyet nem szolgálja—eladta a házát. (Haszonnal). Miért?! . .. —A magyar ügyet kultúrával kell szolgálni,—gondoltam, és szerveztem egy énekkart botfülemmel. Egy darabig ment, de aztán ez is ködbe veszett. Miért?! . . . Később a diákokkal kezdtünk beszélgetni magyarságunkról. Diákjaink nagy része csak egy uj területet látott ezen magyar öszszejövetelekben, ahol esetleg uj fiukkal vagy lányokkal találkozhattak (amit egyébként nem tartok rossznak). De amikor az ilyen vonatkozásban "rossz arányú" összejöveteleken magyar előadásokkal foglalkoztunk, a diákok száma egyre csökkent. Miért?! . . . Mások próbálkozásai épp oda jutottak, mint a mieink. Miért?! . . . Ekkorra már megfordult fejemben egy párszor a kérdés: miért kell nekünk két-három gyönge minőségű Anyák Napi vagy másfajta ünnepségeket rendezni és miért nem inkább egy jót?! Újságból és rádióból is van egy pár minden városban. Miért nem egy jó?! Templomaink vagy legalábbis istentiszteletünk is van egy jópar fajta. Hány istene van a magyaroknak? Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy érintkezésbe lépek minden itt működő magyar egyesület vezetőjével s megpróbálok mindenkit egy baráti, semleges körben összehozni, hogy megtaláljuk a köztünk levő közös utat, háttérbe szoritva az esetlegesen létező ellentéteket. 36
