Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
gálja népe jövőjét,—alázattal és megbecsüléssel a mu'lt iránt, és határtalan bizalommal a történelem viharában eddig helytállt fajtája iránt. Am ha ez a mi lelépő generációnk az emigrációs ifjúságunk fenti megnyilatkozásait hallja, --döbbent lélekkel kérdi önmagától és kérdi ettől a fellázadt ifjúságtól: —Hol az őrség,--mert az őrségváltás ideje itt van . . . Eddig a cikknek második, számunkra lényeges fele. Szeretnék rámutatni arra, hogy Dr. Ráttkay fenti megá'llapitásai hihetetlen módon igazságtalanak nemcsak az ITT-OTTtal, hanem az egész "emigrációs" ifjúsággal szemben. Ha az ember akarja, igy olvashatja cikkét: az uj nemzedék barikádokkal, pokolgépekkel, szabotázzsal, a közrend felforgatásával, stb. akar "uj világot" teremteni. A mi ifjúságunk sem kivétel: az "oldalszám" idézhető "kirívó jelenségek" közül csak kettőt vegyünk például: a nevezett németországi "demokratikus" ifjúsági csoportot és az ITT-OTTot, s utóbbival egyetemben a linzi Szocialista Diákok Szövetségét. Attól eltekintve, hogy az emlitett két szervezethez az ITT-OTTnak semmi köze (bár komoly eszmecserét velük .is hajlandóak vagyunk folytatni lapunk szabad fórum jellegénél fogva), Dr. Ráttkay ezen könnyelmű, rendkivül súlyos állításai, vádjai ellen kénytelen vagyok—minden e'lvbeli éles ellentét dacára—az ITT-OTTos ifjúság mellett a fenti két szervezet tagjait is védelembe venni. Megértem, hogy Dr. Ráttkay felháborodik a két szervezet programján , nyilatkozatain. Azonban fegyverrel fenyegetni még nem gyilkosság. Nem tudok arról, hogy a magyar emigráns ifjúság, beleértve a két szocialista szervezet tagságát, valaha, valahol is "barikádokkal, pokolgépekkel, szabotázzsal," stb. élt volna a közrenddel szemben, bármelyik nyugati államban. Kétségtelen, hogy léteznek terrorista forradalmi szervezetek--de magyar vonalon nem tudunk ilyenekről. Valahogy—nem illene egy tekintélyes, diós magyar publicistának igy Írnia. Szeretném azt hinni, hogy csak meggondolatlanságból, az írás hevében születtek ezek a kitételek. Szeretném, ha Dr. Ráttkay, akit mint Kálmán Bátyámat, öreg barátomat tisztelek és becsülök, s akire képtelen vagyok megneheztelni,—mégegyszer átgondolná a cikkét, s azt megfelelően módosítaná. Végülis remélem, hogy a jövőben nem engedi meg, hogy érthető elkeseredése eltorzítsa cikkei tárgyilago s ságát.-éji Dr. Ráttkay: Milyen őrség az,^ mely 25 év alatt nem volt képes utánpótlást nevelni? Milyen őrség az, amelyik elferdíti az igazságot, amelyik megtámad egy őszinte, magyar kezdeményezést, fiatalok kezdeményezését, fiatalokét, akik kérik és szeretettel várják az idősebb generációtól az^őszinte, tárgyilagos tanácsot?! Ha helytelen és igazságtalan idézete az ITT-OTTból tükrözi azt, hogy hogyan álltak őrséget 25 évig az emigrációban, akkor csoda az, hogy nincs őrségváltás? Van is egyáltalán kit és mit leváltani? Frecska Márta 32
