Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 1. szám
Az ITT-QTT válasza a fentiekre % Lóránt Duchonnak, a LMSzDSz lüéügyi alelnökéhez Kedves Lóránt Duchon! A fentirt négy fontosabb cimet hálásan köszönjük— e számmal meg is indítottuk nekik lapunknak küldését. Európában valóban nem vagyunk eléggé ismertek, s ezen mielőbb szeretnénk változhatni. Címlistánkat•viszont az olvasóink által belénk helyezett bizalomra való tekintettel nem adjuk át senkinek sem. Köszönjük a jókívánságokat, valamint azt, hogy anyagotok .le.. 'közlését szívesek voltatok engedélyezni. A többi publikációtok „is természetesen érdekelne. Mivel nem vagyunk szervezet, hanem szabad fórum, ex'öfficio nem mondhatunk véleményt publikációtokról. A hozzászólásokat az olvasóinkra bizzuk. Nékem személyesen csak ez. a megjegyzé sem volna: . Részemről, nem sokat tartok a tudományos szocializmusról. De nem győzök eleget ámulni azon, mennyire egyformán gondolkoznak, beszélnek, Írnak mindazok, akik ennek- a hitnek követői. Például majdnem szószerint ugyanaz érdekelte azt az ÁVÓs tisztet is, aki pár éve kedvesen elcsevegett velem Kecskeméten, mint Tite' két: "a magyarság helyzete az Egyesült Államokban, milyen politikai és szervezeti életet élnek, na és természetesen milyen áramlatok dominálnak." Üdvözöl Éltető J. Lajos . a magyarság egyszerű melósa ’ ’" ’"VÍGADÓ'VIGADÓ'VTGÁdCVIgXdoTÍgÁdoTÍgXdOVTgADŐyÍ A székely községekben még most is járják a búcsút. Két szomszédasszony eccer összebeszél, hogy aszongya az egyik: —Na, komámasszony, menjünk a búcsúra!--Menjünk hát, mondja a másik,--De valamit kéne pakoljunk, hogy mikor megpihenünk, legyen mit együnk es igyunk. Úgy is tettek. Rápakoltak- a tarisnyába, kisvártatva összegyűlt a menet, és elindultak énekelve a búcsúra. Az egyik aszs'Zony elől vitte a tarishyában a pálinkát, amit bépakoltak vblt, a másik meg szépen lépegetett-utána. Eccer' csak kidugul aí üveg, és a 'hátulsó . szomszédasszony észreveszi, hogy erősen c'Sbpeg belőle a pálinka kifelé. Gondolkozott is, ^hogy most mán hogyan is figyelmeztesse a társát úgy, hogy az éneket se szaki j ja meg. Hát beleénekelte a szent énekbe, hogy: Cse-peg, Ka-ti, cse-peg, Cse-peg, Ka-ti, cse-peg! Kati nagynehezen meghallá, és visszaénekeltes Nem cse-peg ment bé van dug-va Bóó-dog-sáá-gos Szüüüz Máá-rii-jaí 19
