Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
VALLÁSOS MAGYAROK - MlAGYAR VALLÁS Tagadhatatlan: vallásos nép vagyunk, hivő nemzet. Nem a kereszténység tett minket azzá—azok voltunk sokkal, sokkal régebben már és azok maradtunk a kereszténység mai csődje ellenére is. Miért? Egyszerű. Nyelvünk, a szumér nyelv egyenes leszármazott ja, (bocsánat, finnugorfalvi Fájhunger professzor ur, császári és királyi nyelvészeti talpnyaló és Finskiugorski e'lvtárs, vöröscsillagos nyelvész szaktárs, most nem érünk rá önökre, komoly nemzeti ügyről van szó) a világ ma élő nyelvei között az egyetlen "theocentrikus nyelv" (Szabó Dezső szóképzése, illetve szóösszetétele), azaz az egyetlen nyelv, amelyben a világszemlélet központjában nem az "En," az "Ego" áll, hanem egy meghatározatlan (vigyázat: nem "semlegesnemű") VALAKI áll, akiben én, te, ő igazodnak, igazodunk, A latin ige töve: az egyes szám első személyének cselekedete: "amo"—szeretek. A magyar ige töve: szeret—és ha nem a meghatározatlan "hatalmas harmadik" teszi, én adom magamat hozzá--szeret-ek. Logikus, ugye? A leglogikusabb emberi megnyilatkozás a nyelv. Magyar nyelvünk pedig a leglogikusabb, legtömörebb, legkifejezőbb nyelve a világnak. ^Nem én jöttem rá, hanem Arany János, hogy magyar nyelvünkben főnevek állitmányként használhatók. "Csillag esik, Föld reng, jött éve csodáknak"(itt a főnevek az ál'litmányok, szemben a szokásos "esik a csillag," "reng a föld" mondatokkal, melyekben az az ige az állitmány, a főnév az alany.) Nem én, hanem Jókai Mór hivta fe'1 rá a figyelmet, hogy a világ egyetlen nyelve sem tudja kifejezni azt egy szóval, hogy "KETTECSKEN." (Nyelvészek, tessék megpróbálni 1) Mi jó^keresztényekké lettünk, mert jó "pogányok" voltunk--azaz istenhivő, boldogasszonyhivő, megváltó isteni gyermekben hivő nemzet. A kereszténység kitűnő, kiforditom-beforditom subája, bundája volt a magyari Istent hivő magyarnak, a Hadúrhoz fohászkodó magyarnak mindaddig, amig MAGYAR KÉRÉSZTENYSEG volt. Boldogasszony Anyánk REGI NAGY PATRGNANK volt bizony, ősidőktől. Hadúr volt Atyaistenünk, Csaba királyfi a fö'ldreszállt Megváltó és a tüzes kard a Szentlélek. A jó magyar papok megtartották sajátos ünnepeink magyar jellegét, ősi szokásainkat keresztény pólyába bugyoIáivá dédelgették: a tavaszi megtermékenyitést szimbolizáló ősi szertartásból húsvéti locsolás lett, a szürke ménló áldozatából szürke ménen koronázási dombra vágtató^király lett (óh, szegény Habsburgok, ha tudták volna!) és a szumér aratóünnepek sokezeréves képein látható áldozati szalmatemplomocskák (miniatűr "ZIGURÁT"-ok) a katolikus templomok oltárai fölé kerültek. Mátyás király hercegprimása, Szathmáry György ősi családi cimerét, a gyűrűbe tekeredett, lófejü, oroszlánkarmu sárkányt még oltárcimerére is odavésette, a kardináliskalap és ájtatos római cimerpajzs közé. A református zsoltár ősi zenéjére a kereszténység felvétele elotti hit versét éneklik még ma is (ahol énekelhetnek magyarul): 5
