Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-02-22 / 3. szám
20 éves srác egyedül szökött ki 1956-'—n. Természetesen életfentartása volt az első, s nem volt alkalma, hogy tovább képezze magát. Holott több lánynak meg volt adva a lehetőség, hogy tovább tanulhasson. Ha nem akarja tönkre tenni az életét, mert menjen egy egyetemi végzetségü lány egy gyári munkáshoz? Kicsit félmosollyal olvastam, hogy szerinted ki a bűnös tipus—például az a lány aki Magyarországon eladja magat. Múlt nyáron voltam Magyarországon s az erkölcstelen élet bizonyos fokig engem is meglepett. 12 éves voltam mikor Magyarorszagrol eljöttem, s a sexuális életről nem sok fogalmam volt. Tehát a múlt nyáron meglepett, hogy ök mit értenek "házi bulinak", s hogy a fiatal lányok öreg pénzes palikra utaznak. Ezt az 56-os szabadság harc kudarcának tudom be, s nem vádolom őket. Nagyon sok itteni ismerősöm többször is volt már Magyarországon. Tele vannak áradozassal, hogy az 56-os forradalom nem volt hiába-- több eredményük van: van mosógép, televizio, uj ház, szórakozási lehetőség, nyaralás a Balatonon, stb. Ha! Ha! Szerintem ez nem sok akkor akkor amikor egy jo tanuló nem tud bejutni egy tanitokézőbe, vagy egy egyetemre, mert tele vannak idegen tanulókkal. Sokat ér minden újabb anyagi kényelem, ha lelkileg annyira el vannak az emberek fásulva, hogy semmisem számit, csak a pillanatnyi öröm. Nincs jövőjük s nem is akarnak a jövőre gondolni. Már pedig a házasság és a család megalapítása a jövőben való bizassal áll kapcsolatban. Az okokat, hogy miért nem lehet komoly házasság, tudjuk. Tehát inkább a percnyi örömöket üzzik. Az én nézetem szerint, az 56-os szabadságharc annyi csalódást okozott, nekik, hogy ma már senki sem ^ örült hősi halált halni. Amikor az oroszok megtámadták Cseszlovakiát s kivazényelték a magyar katonákat, s minden határnál leköpték, vagy megszólták a magyarokat, az ottani magyarokat csak a tehetetlen düh fogta el. Mit tudtak ök tenni? így megértem a szórakozási hajszát, s a "házi bulit", s a nem templomba járást. Nem helyeslem, de megértem. Azokat se kívánjuk a pokolba kik idegennel házasodnak. Eléggé meg vannak verve ők amúgy is. Nagyon ritka az olyan házasság amelyik jól sikerült, mégha a férfi vagy nő európai is. A magyar nem^ birja ki , hogy feleivel ne vitatkozzon s ne keresse a magyarok társaságát, Viszont egy nagyon türelemes házastárs kell, aki a szerinte teljesen értelmetlen hangoskodásokat végig hallgassa. A nem megértő házastársnál veszélyes félreértés is előfordulhat. Ennek ellenére nem találom helyesnek, hogy valakit is "téritsek". Utálok minden erőszakot. Ahogy nem szeretném, hogy belőlem valaki németet, vagy olaszt csináljon, úgy azt sem, hogy valakire az én nézeteimet forszirozzam. Az a korrekt eljárás,.ha az ember ilyesmit tisztáz az esküvője előtt— megmondja, hogy magyar és az akar lenni. Hiszek abban, hogy a magyar szülő a gyerekét magyarnak nevelje. Nem azért, mert fanatikus magyar vagyok, hanem azért, mert a gyereknek joga van annyit tudni és tanulni amennyit elbir. Joga van hogy bővebb látóköre legyen, hogy föl legyen világosítva, hogy szülei miért mások mint az általános amerikai. A szülőnek kötelessége tanitani gyerekét főleg ha azt akarja, hogy tisztelje öt és ne nézze le a magyarokat. Befejezésül csak annyit, hogy az idősebb magyar szülök már úgy sem fognak változtatni nevelési módszerükön, de a fiatalabbaknak kellene lenni annyi merszüknek, hogy újabb metódusokat próbáljanak. Szeretettel, Anna
