Irodalmi Szemle, 2021

2021/10 - BIOPOÉTIKA - Koós István: Az én mint önmaga ellentéte. A személyiség és környezet paradoxonja Jókainál (tanulmány)

amely donteni tudna a ketto kozott, hiszen mindket oldal egy-egy szemelyiseg, amely a poten­­cialitas es az aktualitas strukturajaban viszonyul egymashoz. E ket oldalt mindig valamilyen kicsi, jelentektelennek latszo, de mindenfelekeppen kiilso instancia billenti valamelyik irany­­ba, az aktualis oldal potencialissa lesz, mikozben a potencialitasban levo fel aktualizalodik. Ha az emberi akaratot mint a szemelyiseg egyseget megalkoto torekvest szembeallitjuk az ent onmagabdl kimozdito predestinacioval, akkor tevediink, hiszen Ocskay eseteben a sors lenye­­ge eppen az, hogy megosztotta a szemelyiseget, a sors beliilrol hat, a fatum lenyege az, hogy nem engedi identikussa valni a szubjektumot. A szemelyiseg dezintegraciojanak tehat tobbfele eljarasat is hasznalja Jokai e kotetben. A szerepjatszas es a hasonmas motivumai dnmagukban nem szamitanak ujdonsagnak, de itt az elrendeles es a szabad akarat kettossegenek problematizalasa tovabb arnyalja a temakat. Am ezzel meg korantsem er veget a problema reszletezese, mert a szemelyiseg es kornyezetenek viszonya is folottebb kiismerhetetlennek bizonyul a regenyben. A tortenet soran ugyanis a ha­­zassaga utan Ocskay felhagy a szerepjatszassal, es mintha „normalis” emberre valna. Gyozott az egyik oldal, immar vegervenyesen hazaszeretd, kuruc vitezze lett. Lenyegeben teljesiti az lgeretet, amit Csajaghynak tett, akivel titokban beszelt az eskiivoje napjan. A kiilso alakmasok ugyan meg kisertik, fel-feltiinve koriilotte, am o maga nem torekszik tobbe masok megtevesz­­tesere, hiiseges marad mind a hazajahoz, mind a felesegehez. Igazi kuruc vitezze valik, akit nemigen kepes rossz utra csabitani a kiilso armanykodas. Most azonban varatlan fejlemeny zavarja ossze a kepet: Ocskay hiaba marad onmaga, hi­­aba foglal el szilard moralis poziciot, mindenki hinni kezd benne, hogy arulova lett, es ossze­­jatszik a csaszari erokkel. A latszatok csaloka fatylai tehat tovabbra is korbeveszik, eppen ugy, mint amikor o hozta letre azokat, csak most eppen ellene szervezodnek ezek a kaprazatok, akaratatol fiiggetleniil. Ocskay Isztrican mulatozik a bajtarsaival, mikozben a csaszari sereg ket hadvezere, Palffy ban es Heister Trencsennel megfutamitja a kuruc sereget, amelynek elen maga a fejedelem, Rakoczi all, es a fovezere, Bercsenyi. A veresegert Ozmonda arulasa a fele­­los: a nd Deliancsakent felkereste az ellenseges hadtestet, es elarulta Palffyeknak, hogy a bal­­szarnyon kell tamadni, ahol vedtelenek a kurucok, mert egy ketbalkezes vitez, Pekry Lorinc vezeti oket, es egyenetlen a talaj is, a csapat nehezen mozog. A fejedelem megbotlik az egyik godrocskeben, a vitezek ezt latva megfutamodnak remiiletiikben, mivel azt hiszik, hogy Rako­­czi meghalt. A csatat koveto elkeseredett ejjel az ittas Ocskay egyiitt mulat Ozmondaval, ekkor meg nem sejtve, hogy a nd kovette el az arulast. Kesobb azonban Blaskovichnak egy elfogott levelebol arrol szerez tudomast, hogy ot tartjak a cselszoves kieszelojenek, mivel aznap ejjel

Next

/
Oldalképek
Tartalom