Irodalmi Szemle, 2021

2021/10 - BIOPOÉTIKA - Koós István: Az én mint önmaga ellentéte. A személyiség és környezet paradoxonja Jókainál (tanulmány)

egyiitt lattak Ozmondaval. „Igaz, hogy a vesztett iitkozet ’utari, nem ’elotte; de az mindegy, ott lattak!”23 Ocskay egy regi ismerdsetol, a kozben csaszari oldalra partolt Mednyanyszky Paltol kapja meg a felvilagositast, hogy mar a fejedelem is gyanakszik ra, mint arulora, egy olyan csa­szari ajanlatot tartalmazo level miatt, amit ugyan elkiildtek neki, de o nem kapott meg. „Ki van­­nak ellene adva a titkos rendeletek, hogy vigyazzanak minden lepesere (...). Pedig meg semmit sem vetett, semmit sem mulasztott.”24 Vilagos tehat, hogy Ocskayt elobb tartjak arulonak, mint­­hogy atallt volna az ellenseg oldalara; meg teljes mertekben huseges, amikor mar elkonyveltek a hutlenseget. Aprankent mindenki gyanakodni kezd ra, mindenki elpartol tole, igy Ocskaynak vegiil egyszeruen nem marad mas valasztasa, mint hogy valdban uniformist valtson, nem leven szovetsegese a sajatjai kozott. Ennek az iroi megoldasnak a jelentoseget alatamasztja az a teny is, hogy a kritikai kiadas attekintese alapjan tudjuk: Jokai itt hangsulyozottan eltert elsodleges (es szinte kizarolagos) forrasatol, Thaly Kalmantol, aki szerint Ocskaynak nagy szerepe volt a vere­­segben, es a csata idejen mar megerett benne az arulas gondolata.25 Ocskay tehat valdban dnmaga ellenkezdjeve valt, ahogy Csajaghy megjosolta, am itt mar nem azert, mert o maga ketfele anyagbol all: a kettosseg nem belulrol bontja szet a szubjektumot, ha­­nem a belso indittatas es a kiilso megjelenes, latszat az, ami nem egyeztetheto ossze egymassal, igy a szemelyiseg szethasad dnmaga es dnmaga latszatanak ellenteteve. Ha az ember nem maga szervezi a szindarabot, amiben dnmaga ellentetenek mutatja magat, akkor a koriilmenyek valnak olyan szinhazza, amely hozzaferhetetlenne teszi a szemelyiseget, hazug latszatokba burkolva az identitast. Abban a mar emlitett fejezetben, amikor Becko varaban Ozmondat elfogjak, a nd felsorolja Ocskaynak azokat a magyarokat, akik Scharody szerint hajlandoak lennenek feladni addigi el­­veiket a csaszar kedveert, a nevek mellett megjelolve, ki milyen ellenszolgaltatasert partolna at. Ocskay a sajat nevet is a listan latja. A kerdesre, hogy neki mi az ara, Ozmonda azt valaszolja, hogy azt csak o tudja. Ocskay itt hangsulyozottan idegenkent, kiilsokent latja onmagat egy ide­­gennek tuno kontextusban, egy lehetseges jovoben, am ennek a kiilsokent reprezentalt ennek a motivacioja ismeretlen marad szamara. Ocskay az olvasoval egyiitt ugy veli, hogy az atparto­­lasnak valamilyen belso oka lesz, am kideriil, hogy Ozmonda, szandekosan vagy szerencsevel, a kiilso viszonyokat rendezi ugy, hogy megvaltozzek a ferfi identitasa. Ocskay hiaba kovet el min­dent (pl. szandekosan folyamatosan maga mellett tartja a hazahoz kivetelesen huseges, ora pedig adazul vigyazo Csajaghyt es Ocskay Sandort), hogy kivedje ezt a belso felol vart fenyegetest, mert a vegzet kiviilrol sujt le ra. 2 3 JMOM Reg42,21. 2 4 JMOM Reg 42, 19. 2 5 JMOM Reg 4, 406-408.

Next

/
Oldalképek
Tartalom