Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Kurucz Anikó: A látás kalandjai: retinaizgalom és imaginatív szem. Művészet, tudomány és teória összefonódásai a magyarországi absztrakcióvitában, 1947-ben (tanulmány)
„Egyetlen tema van csak, az orokke ugyanaz, mindenki szamara ugyanaz, es ez: egyszerre az egesz. A melytengerek faunaja es fidraja, -gyermekkor, -alvilag, -demonok, -legifelvetel a tavasszal frissen szantott foldekrol, -viking hajdk, -kozmikus csillagfoltok langokban, -Rembrandt-reminiszcencia, -himalajai kolostorhangulat, -nature morte, -szinek remuralma es diszfelvonulasa... [...] Kek es piros, -kek es piros.”56 [Kiemeles az eredetiben. K. A.] Alapvetden ketfajta alkotasi metodust kiilonboztet meg a muveszet torteneteben, s e ketto, a szenzualis es az imaginativ muveszet periodikussagarol szamol be. Mindket „stilust” kontextualizalja es egy szelesebb, tarsadalmi-torteneti dimenzidban helyezi el, pontosabban a tortenelmi-szociologiai leptek vagy ’’korszellem” megvaltozasat a reprezentativitas, illetve referencialitas iranyanak es targyanak megvaltozasaval irja koriil. Ennek ertelmeben az un. individualisztikus korokhoz szenzualista muveszetet rendel, ahol a mualkotas erzeki latvany es egyeni gyonyorkodtetes csupan, a mutargy funkciojat tolti be. Az un. kollektiv-univerzalisztikus korokban pedig az imaginativ (azaz absztrakt, sziirrealista, expresszionista, geometrikus stb.) muveszet dominal, amelynek kepei nem azert kesziiltek, hogy „egyeni erzeki gyonydrkodes targyai legyenek, hanem megszdlitd erdt kepviseljenek.”57 Ebbol a differencialasbol erzekelheto, hogy esztetikai funkciot inkabb az elobbihez, azaz a szenzualis (tulajdonkeppen a figurativ) kepfogalmazashoz rendel. Ha az utobbitol, az imaginativ muveszettol nem is vitatja el az esztetikai hatast (hiszen joggal vethetnenk e megszoritas ellen, hogy az imaginativ muveszet targyai eppugy erzeki latvanyok...), fontosabbnak iteli azt a funkciojat, amelyet egy sajatos dialdgusmodell felallitasaban tolt be. Az imaginativ alkotasok eseteben modosul a szemlelo es a szemiigyre vett, a nezo es a latvany viszonya. Az imaginativ mu a kep statuszat megvaltoztatva („nem mutargy tobbe”), a keretezestol (a keret altali meghatarozottsagtol) eloldodva uj minosegre, a dialogikus objektumera tesz szert. „Mert kozonseges (szenzualis, individualista, polgari) ertelemben mi a kep? - targy, latvany, tetszik, nem tetszik, felakasztom, leveszem, eladom, kidobom, megunom, eszre se veszem. A kep az embernek ki van szolgaltatva. Abban a percben azonban, ha az ember van a kep ele allitva, amikor nem a kep a latvany, hanem az ember valik latvannya, amikor a kep a „magasabb”, a tremendum, akkor az ember nem terhet ki az elol, hogy a kep jelentoseget felismerje. Az, hogy tetszik, vagy nem tetszik, szoba se keriil. Vagy faszcinalva van, vagy elemi modon tiltakozik. Ha faszcinalva van, akkor a megszdlitast meghallja es a kepnek felel. Ha tiltakozik, akkor menekiil a kep elol. Akarmikeppen is, meg van erintve. Meg van szolitva.”58 Ezt az interakciot, kepnek es befogadonak ezt az egymas fele fordulasat, ezt az „azonosulasi osszenvedelyt” reciprok nosztalgianak nevezi el Hamvas. A kep mediuma altal afficialt, megerintett szemleldbdl igy ertelmezett is lesz egyuttal. Tulajdonkeppen a klasszikus hermeneutikai-recepcioeszetikai viszonyrendszer 5 6 Uo. 177. 5 7 Hamvas Bela-KEMENY Katalin, Forradalom a miiveszetben, 239. 5 8 Vo. 237.
