Irodalmi Szemle, 2021

2021/9 - Szalay Zoltán: Ufók; Vadkan (próza)

Csatakosra izzadva rohantunk a holtag fele, a fak koze, es meg sem alltunk, amig be nem jutottunk a surube. Nem kellett kimondani, egyertelmu volt, hogy a kutya veliik van: egyszeruen aktivaltak, amikor sziiksegiik volt ra. Meg kell oket allitanunk, bar nemileg kerdesesse valt, kepesek lehetiink-e ra. Hazaerve rendbeszedtem magam, amennyire tudtam, es elorehoztam a nagy baltat a feszerbol. Elrejtettem a gazpalack moge a tornacon, csak igy tudtam nyu­­godtan lefekiidni, de persze nem aludtam egy szemhunyasnyit sem, az agyban is egyfolytaban remegtem. Masnap Gergo egy oraval a tervezett megbeszelesunk elott erkezett, es egyszer­re volt remult es beletorodo. Tbbbszor is kilesett a feszerbol, mielott belekezdett volna. Aztan kimondta: meglatogattak dt tegnap este. Mikor hazaert, meg nem vett eszre semmit, es rendesen lefekiidt, am miutan kikapcsolta az ejjeli lampajat, furcsa kis fenyforrasra lett figyelmes, amelynek se­­hogy sem tudta meghatarozni a helyet, mert azonnal odebbugrott. Mint azok az amdbaszeru foltocskak, amelyeket akkor latunk, ha beleneziink a napba. A fenyfor­­ras egyre erosebb lett, de Gergo meg mindig nem tudta kivenni sem a helyet, sem a szinet. Nem latott konkret alakot, es nem hallott semmifele hangot, megis egysze­­riben tudta, hogy kapcsolatba leptek vele. Kozoltek vele, hogy hiaba kajtatunk uta­­nuk, semmi eselyiink veliik szemben, es soha semmit nem fogunk megtudni roluk. Nines veliink semmifele olyan celjuk, amelyet a mi tudatunk kepes lenne dekodol­­ni, sugaroztak bele Gergo agyaba. Barmit meg tudnak tenni veliink, mert gyengek vagyunk, mint egy hajlekony viragszal, vagy valami ilyesmit akartak mondani, amit Gergo nem erzett felelmetesnek, sokkal inkabb magatol ertetodonek. Nem fog soka tartani, kozoltek, hamarosan eltiinnek, es soha tobbe nem talalkozunk veliik. El fogjuk felejteni oket, es kesobb nevetsegesnek fog tiinni a gondolat is, hogy egykor komolyan vettiik a jelenletiiket. Lesznek meg nehanyan, akik letapossak a gabonat, hogy szenzaciot keltsenek, de ezek csak pitianer csalok lesznek. Mar nines mit ke­­resniiik kdzottiink. Azzal a fenyforras egyszeriben kihunyt, es Gergot szokatlan, benito nyugalom jarta at, amitol azonnal alomba zuhant.

Next

/
Oldalképek
Tartalom