Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Szalay Zoltán: Ufók; Vadkan (próza)
Hulye kerdes lett volna, hogy nem almodta-e az egeszet. Azok utan, amit Patasi Toninal ateltiink, ez szoba sem johetett. Gergo azt mondta, ez egy kicsit a mi gyozelmunket is jelenti, mert az ufok mintha tuzsziinetet ajanlottak volna. Talan megiscsak rajuk ijesztettunk. Ez borzongato gondolat volt, majdnem olyan, mint belemaszni valaki koponyajaba. Azert meg egy trofeat begyujtottek a rohadekok: Patasi Toni nehany napon belul szoren-szalan eltunt, es habar valamiert senki nem merte kimondani, nyilvanvalo volt, hogy mi tortenhetett vele. Csak azt nem ertettem, miert pont ot valasztottak, de ezzel is igazolddott, amit Gergonek mondtak: nem erthetjiik meg a celjaikat. A nyar vegen meg annyi tortent, hogy megint feltorte valaki a tyuktojasokat a szomszed faluban es nalunk is. Korabban allitolag az Ocsike nevu fura fazon csinalta ezt, de ot kozben lecsuktak, mert felszegezte a szuleit a fustdldjiik falara vasvillaval. Most, ugyanugy, mint korabban, valaki vagy valami feltorte a tojasokat, es kiitta a tartalmukat, majd kretaval egy girbegurba kort rajzolt a tyukol falara. Bona Bela bacsi halalosan megbizhato gorenycsapdai mindvegig iiresek maradtak. Aztan valahogy ennek is vege szakadt, bar az dreg baltanknak attol kezdve ott volt a helye a tornacon.
