Irodalmi Szemle, 2021

2021/7-8 - Jaroslav Šrank: Individualizált irodalom. A 20. század végi és a 21. század eleji szlovák líra az új generáció perspektívájából (részlet, DOBRY JUDIT fordítása) / MACSOVSZKY

alapulo trefa, parodia stb. keretein beliil kiserletezo szemleletiik segitsegevel feliilvizsgaljak, iro­­nikus modon megkerdojelezzek es elemeire bontsak. Ahogy arra Marian Milcak is ramutatott (2010, 28), ezek a torekvesek a „kuldnlegesse tetel” modszerevel hozhatok dsszefuggesbe, ahogy azt Viktor Sklovszkij definialta (1971,16), hiszen a lira megszokott tulajdonsagainak megtagada­­sa arra kenyszeriti az olvasot, hogy felhagyjon regi szokasaival, es egyuttal arra is felhivja a figyel­­met, hogy nem szokvanyos, ujszeru megkozelitest valasszon. Az irodalmi konvenciokkal valo szubverziv kiserletezes fokent az olvaso intellektualis kepessegeit szolitotta meg. A dekonstruk­­tivista szovegek diszkurziv mivolta egyfajta kihivas ele allitotta az olvasot, hogy megszabaduljon recepcids berogzddeseitdl, hogy a befogadas aktusat kritikai modon kozelitse meg es probalkoz­­zon meg annak uj, szokatlanabb, igenyesebb dimenzioival. Mintha a muveszet tarsadalmi hata­­saiban nem bizo posztmodern szerzok megelegednenek azzal, hogy az autopoezis koncepciojat pusztan a muveszettel egyiitteles exkluziv szferajara korlatozzak, valamint azzal, hogy a befoga­­donak - Umberto Ecot idezve - lehetove teszik, hogy „szemantikus olvasobol” „szemiotikus, esztetaolvasova” valjon (Eco 2004,64), sot, akar idealis esetben a derridai dekonstruktiv olvasast is elsajatitsa (Derrida 1993). Mindez az egyeni vagyak hedonista kielegitesen tul a „dezinforma­­cios tarsadalom” tulbonyolitott, kockazatokkal teli vilagaban letezo individuum sajat lehetosege­­inek allando tokeletesiteset is lehetove tette, megpedig a posztmodern viszonylatnak megfeleld aktualizalt program kereteben. Ugyanis a nem teljesiilt elvarasokkal valo jatek, amelynek aldo­­zatai a koltoi konvenciok voltak, egy tovabbi jelentos, nem muveszi jellegu iizenetet is hordozott, megpedig azt, hogy a nem szokvanyos, flexibilis gondolkodasnak ara van. A dekonstruktivista szerzok kolteszetrdl vallott elkepzeleseiket olyan formakban juttattak ki­­fejezesre, amelyek szubverziv modon eloskodtek a mar meghonosodott koltoi formavariansok es mufajok sokasagan, mikozben lazabb formakat is alkalmaztak, kompakt koltoi formakat vi­­szont kevesebbszer. Az intezmenyesedett formakhoz fuzodo ironikus-dnironikus viszonyuknak olyan alterminusokkal - „steriF (Peter Macsovszky), „paragrastr6fa” (Macsovszky) „katastrdfa” (Habaj) - adtak hangot, amelyeket kiserletezeseik soran talaltak ki. Kulcsfontossagu szovegal­­koto eljarassa valt a kollazs, brikolazs, asszamblazs, az installacid es a ready-made, ezaltal elo­­terbe keriilt a koltoi megszolalas intertextualis dimenzioja, amely valtozatos modon, idezetek, alluziok, parafrazisok, vagy akar persziflazs, pastiche, travesztia segitsegevel explicit, transzpa­­rens es rejtett szdvegkozi uzeneteket fogalmazott meg. Az ilyen jellegu szovegalkotas celja mar nem az volt, hogy a muveszetet a leheto legkozelebb hozza az elethez, hanem hogy ramutasson az irodalom fiktivitasba valo bezartsagara. Az intertextualitas lehetove tette a szerzok szamara, hogy fokent ironikus-parodisztikus kommentarok segitsegevel dolgozzak fel az irodalmi hagyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom