Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - Áfra János: Valaki topog az ajtóban (vers)
AFRA JANOS VALAKI TOPOG AZ AJTOBAN Injekciozott rozsak magas keriteseken, brokke megkbtbzbtt, otthontalan kutyak fojtott vakkanasai a tuzo napon, viztelen. Koztiik eltel, anyam, eletleniil, sulyosan, az dreg, alszuette butorok zajaban, ajto es szemetbastyak mdgott. Eltel rettegve, hogy az arnyekok hazaternek estere. Tele volt veled a haz, pedig csak iiltel a fotelben napra nap, hisz sziirkere aszalddott minden terv es mozdulat ebben az osszehuzodasban, de nem a hus, hanem a gondolat terhe alatt. Aztan olykor illat tort be a terbe, elocsalva a remenyt, es te megindultal billegve, szadon mosollyal, szep szoval. Igy eltel, anyam, koszlott utcai kisemberek es tevebol kitekintgeto oriasok kbzott, akik sosem lathattak sapatag arcod erotlen valaszait. Eltel biztos bizonytalansagban, boldog ismeretlenek es beketlen torekvdk, onfelaldozdn alulmozgasos novenyek es konydrtelenul zabalo eldskoddk, derus es keseru feju rovarok kbzott. De csak te voltal kepes erintetlen maradni a bajtol, visszahuzodva egyenesen a kozepebe, hoi nem erhetett el se jo, se rossz, senki, akit kez vezet. A legjobb a legrosszabra kesziilni, beferkozni a vegbe, bele a mard zajlas feszkebe.
