Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Horváth Eve: Apám két fotójára; Szabadulási kísérlet; Légifolyosó (versek)
SZABADULASI KISERLET r.-el egyutt jartunk a kosaredzesekre, hugi neni mindig ugyanugy, fujta a sipot langaletan az adidas melegitdben, es instrualta a lanyokat. r.-nek egy kicsit kiallt a foga, de a legjobb baratnom lett, azaz csak szerettem volna. eltokelt voltam es izgatott, amikor csont nelkiil bedobta a labdat a passzom utan, es egymasra nevettiink, vagy titkaival atnyujtotta a hetvegen irt levelet, bubifrizurasan. am feltunden hianyzott, ha nem jdtt iskolaba, minden nap vartam, hogy megpillantsam a menzan az osztalytarsai kozt. micsoda sovar, hiposzagu folyosok, iztelen finomfozelek, emelyitd rantottparizer-szag. pangott az udvar, huvos ido, a szemerkelo esoben duplatesi, azott salak, negyszaz meterek monoton, egykedvu kocogashangja. elso szerelem. nem tudom, hogyan jottem ra, hogy ez az. talan a bravo magazinbol. kockas flanelingben kezdtem el verset irni. bort iszogatni, horgos metalhoz, raphez. minden elromlott kdztiink, kikosarazott az edzes utan, majd eltiltottak tole, vegul visszakerte a leveleit es a baratsagat. r. a hetediken lakott, delutanonkent odajartam, senki sem tudott errol, szimplan csavarogtam, vittem a walkmant, ha volt elemem. alltam a tizemeletes haz toveben, amig egett nala a villany. majd szep almokat kivantam neki, magam is hazamentem, kest vettem eld a konyhafiokbol, kotszert, papirzsepit.
