Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Horváth Eve: Apám két fotójára; Szabadulási kísérlet; Légifolyosó (versek)
egy spiralfiizetet megtoltottem gorbe szeretlekekkel, lenyomtam szaz fekvotamaszt, csak a kislampa egett, hogy vegkepp kifaradjak, es eltunjon r. kleopatra-haja, az eloreallo melle, amikor nevet, es a sziirkeszdld szeme, ahogy a szoke szepfiujara nez, a kockahasu bocskaira. de foleg en tunjek el. egyszer komolyan elbucsuztam a keleti varosresztol, latod, mi lett a vege, lebuziznak az iskolaban, micsoda szo ez. az ember vegiil homo, itt elakadtam, tobbet nem jovok erre. aznap ejtettem a legmelyebb sebet a kezemen, ket oldalrol karistoltam a bort, egy loveszarkot vajva a husba, csunyan verzett meg masnap is, amikor kesve vanszorogtam be a kemiara, es letettem arcom a padra. grafitillata volt, halovany zold, nehol erdes, ahol korzovel kikapartak. erdekes, nem szolt ram a tanar, szintelen-szagtalan en, ateresztett a gez. valaki ablakot nyitott, oktoberi langy, mint nyolcevesen a tanmedenceben, a viz alatt fulladozva, amikor elmarkoltam az uszomesternd botjat, es vegre levegot vettem.
