Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Plonicky Tamás: Banzáj (próza) / MÉSZÖLY 100

spontán istenné avanzsálását, közben pedig, erődemonstráció jelleggel, a védekezni képtelen alantas senkiházinak a „te genyós kurva, zabáid meg, amit főztél” szavakat ordította; a férfinek fogalma sem volt arról, nem tudhatta, hogy mindezt a jelenetet a konyha nyitott ajtajából egy síró ötéves kisfiú nézte végig, arról meg pláne nem tudhatott semmit, hogy a bömbölő kisgyermeknek az a kérdés villan át az agyán, hogy ha mamika feje benne van a pukizós hangokat kiadó fazékban, akkor mamika vajon fingósfejúvé válik-e a levestől. És egyszer csak teljesen váratlanul anyuka feje spontán kikerül a forró lábasból, a bableves a padlóról visszaömlik a vájlingba, és a gáztűzhelyre ugrik, majd semmiből semmi újra rotyogni kezd, apuka, anya haját rángatva, végigrohan a folyosón, majd elengedi a nő barna, göndör sörényét, le nem vett cipőjének talpára e gyorsított menet közben felszívódik a mocsok, majd a férfi szinte fénysebességgel az ajtón kívülre lép, és bódultán visszasasszézik az alkoholtól mámorosán kocsmában ülő, egymást gyakorta heccelő és provokáló ivócimborákhoz; közben a síró gyerek szeme előtt újra elhomályosodik a valóság, és ő megint csak továbbrepül a kusza neuronhálózatán át, és gyors gondolatfoszlányként az a mindössze pár órája történt emlék, életét meghatározó esemény jut eszébe, amikor is immáron felnőttként a vele és a családjával szemben elkövetett legmegalázóbb és legfájdalmasabb tett következett. A férfivá érett fiú, elsősorban az apja gátlástalan cselekedetei miatt, hosszú éveken keresztül nem beszélt az ősével, elment a háztól, eltakarodott, mert el kellett takarodnia, hiszen semennyire sem bírta már őt, a faterját elviselni, gyakorlatilag rá sem bírt nézni, ezért komoly döntést hozva otthagyta az otthon akolmelegét, munkát keresett, saját családot alapított, lett egy kedves felesége és egy tüneményes kislánya is, akinek olykor-olykor, hideg estéken át hosszasan beszélt a nagyapáról, a mese szintjén kiemelve annak hőstetteit, hiperszuper tulajdonságait, természetesen hazudva annak bátorságát, humorát, szellemességét, erejét, az intelligenciáját, a jóságát, és a gyerek pont e rengeteg fiktív sztorinak köszönhetően szeretett is volna találkozni az azóta még inkább alkoholistává torzult, borvirágos orrú és duzzadt fejű férfival, az elhízott nagyapjával, akit időközben a felesége, a családtól eltávolodott fiú anyja is elhagyott. A fiatal apuka, a kislányától jövő hosszú, fülét rágó gyermekies unszolás hatására azonban, mivel az unoka tényleg látni akarta azt a férfit, aki olyan sok csodálatos történet főhőse, akiről olyan sok szép elbeszélés szól, és e folya-