Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - N. Tóth Anikó: S-Térkép, repedésekkel (próza) / MÉSZÖLY 100
A ládák egykettőre felkerülnek a kocsira, a két expectans készségesen sürgölődik, féltékenyen követem ruganyos mozdulataikat. Samu nem is utasítja őket, maguktól teszik a dolgukat. Nem húzódik el az indulás, a kocsis meglengeti az ostort, a két ló nekilódul, a lejtőn meg se kottyan a megnövekedett súly. Samu int, felém fordítja a fejét, amíg nem kényelmetlen. Aztán útirányba néz, úgy integet, hogy nem pillant hátra. Állok a házunk előtt, hallgatom a patkók egyre gyorsuló és egyre halkuló kopogását, a házakról visszapattogó, egyre puhábbá váló kerékcsattogást, azután is, hogy a dilni útra kanyarodva elvesznek a szemem elől. A keserűség a nyakam köré tekeredik. Fel kell emelnem a fejem, hogy levegőt kapjak. A hold körül füstfinom felhőfoszlányok. Bemenekülők, döndül a kapu utánam, pedig nem volt szándékom becsapni. A hang megzavar, nem figyelek az egyenetlen kövekre, megbotlok, csaknem elesek, nehezen nyerem vissza az egyensúlyom, a félhomályos lépcsőn egyik faltól a másikig támolyogva cipelem a kétségbeesésem. Charlotta tágra nyitott szemmel fekszik a bölcsőben. Repedezetlen csillogás. Türelmesen megvárja, míg kibontom a mellem. Kicsisamu nem szereti, ha Kicsisamunak szólítom. Hiszen ő a legnagyobb gyerekünk. A két évvel fiatalabb Szaniszló csúfondárosan ismételgeti naphosszat az én hangomat utánozva, csak hogy bosszantsa. Olykor az ötéves Krisztina is csatlakozik. Kicsisamu hamar dühbe gurul, ezt apámtól örökölte, öklét emelve nekiront Szaniszlónak, aki üvöltve menekül, végigrohan a szobákon kivágja az ajtót a függőfolyosón cikázik Kicsisamu mindenütt a nyomában az ablakból követem megáll a szívverésem nekilöki a korlátnak kicsúszik a rácsok közt zuhan az udvar homályába legurul a lépcsőn szétloccsan a feje a kapualj kiálló kövében hosszú kömozdulatlan csend, majd nyikordul a mahagóni sarokszekrény ajtaja, Krisztina lép ki kecsesen, utána a szekrénysötéttől kissé megszeppenve Tamás mászik elő, megkönnyebbül, ahogy meglát, négykézláb siet a szoknyám redőinek biztonságába, kopog a térde a padlón, megsimogatom fe-
