Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - N. Tóth Anikó: S-Térkép, repedésekkel (próza) / MÉSZÖLY 100
N. TÓTH ANIKÓ S-TÉRKÉP, REPEDÉSEKKEL Mészöly Miklósnak Egész éjjel nem alszom. Nyugtalanságom Charlottára is átragad, fel-felsír, de elcsendesedik, amikor föléje hajolok. Óvatosan megigazgatom a takarót. Szeme két kicsi tó, forró hullámot vet a könny, rezzen a pilla, mint parton a szélborzolta sás. Samu motyog álmában, latin szavak gabalyodnak össze német és magyar városnevekkel, csikorgatja a fogát, felkacag, horkant, a torkába futó nyáltól köhécsel. Felkönyöklök, a hanyagul összehúzott függönyszárnyak között bekúszó holdfényben nézem az ismerős tájat: szelíd dombok, gyengéd völgyek váltják egymást az arcán, vízmosások indulnak a szemzugból, utak kanyarodnak az orrcimpától a száj sarok felé, az orr tárónyílásai alatt puha bozót rejt forrást, enyhülést vágyamra... a homlok fennsíkján konok ösvények futnak egymás mellett, majd belevesznek a haj sötét erdejébe. Nem tudok betelni vele, mert el kell szakadnom tőle. Virradat előtt hirtelen felül, felpattanok én is, magához von, forró vallomásokat dugdos a fülembe, de csak városneveket hallok. Vonaglik bennem Wien, Buda, Poson, Rosenberg, Szentmiklós, Csernova, Németlipcse, Csemitze, Uherszkavesz, Pribilina, Babrotz, Trstena. Testem topográfiája már nem köti le, új vidékek csábítják, szögmérő, körző, plajbász gondosan elcsomagolva. Ingébe csimpaszkodik az illatom, amikor lehengeredik rólam. Kapkodva öltözöm, tejet forralok, csuporba öntöm, fujkálom, mielőtt odanyújtom, batyuba kötök három napra való elemózsiát. Az utazóládák már estétől a kapualjban várakoznak. Akkor szorul el a torkom, amikor meghallom a patkók kopogását és a kocsikerekek csattogását az utcaköveken. Samu kihörpinti a tejet, kézfejével letörli a tejhab maradványait a bajuszáról, maga köré kanyarítja a köpenyét, megragadja a vállam, tekintete ígér, szavai égetnek. Negyvennégy nap. Még tart a nyár, mire visszatér. Negyvennégy sivatag éjszaka. Számolom, motyogom befelé elveszetten. Mosolyba kényszerítem az arcom, hogy ezt a képet vigye magával, negyvennégy napig ez a mosoly tartsa benne a visszatérés kínzó sürgetését. A tejnél jobban ízlik a csók, de a kapu előtt az egyik ló türelmetlenül felnyerít.
