Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
lyeknek a működését evidenciaként kezelte. Általa a kisember szorongásának lehetünk tanúi, amelynek oka a fogódzók nélküli „valóságba” vetettség - egy olyan (tér)konstrukcióban, amely nem hogy nem állandó, de alakulásában sem ismerhető fel a legelemibb ok-okozatiság sem. „Várjunk csak! Nem itt volt valamikor a régi kikötő? Pedig itt volt. Valahol itt kellett lennie... Aztán lebontották. A raktárakat, a hajókat, a mólót... A vizet is! Kicsit eszelősen nevet. A vizet... szétbontották a vizet! Halkan. És erről se tudtam semmit. Titokban csinálták. Egyetlen rendelet se beszélt róla. Pedig hogy ígérgették! - hogy a beleegyezésünk nélkül semmihez se nyúlnak hozzá, minden a helyén marad!” A „tényállás” hiába visszatérő fogalom a házmesternél, azonban csupán önmaga hiányaként van jelen. Az ablakmosó rideg modellszerűségének egy másik aspektusa, hogy az időszerkezet sem lineáris, ami színdarabok esetében dramaturgiai okokból viszonylag ritka jelenség. Analógiában a színpadkép változásaival és a párbeszédekben fölidézett emlékekhez kötődő bizonytalanságérzettel,23 az idő ugyanolyan változékony és töredezett szerkezetűnek mutatkozik, mint a tér, nem lehet benne pontosan eligazodni. Ehhez a jelenségkörhöz tartozik a darabnak a hanghatások tekintetében is igen tudatos felépítettsége. Az egyik szerzői utasítás egyértelművé teszi, hogy a lábdobogás a hatalom szimbóluma a dramaturgiában: „Ebben a pillanatban tisztán fölhallatszik a menetelő léptek dübögése, majd a disszonáns induló is; de most nem háromdimenziós technikával, hanem a körfüggöny mögül: mintha valahonnét az utcáról, az ablakon át szűrődne be. Tomi az induló hangjára föltartja a kezét, hátrálni kezd. Anni még mindig a sikoltás pózában: így nézik egymást.”24 A dramaturgiai szempontból hangsúlyos jelenetekben megjelenik a lábdobogás és a katonazene domináns, monoton és fenyegető hanghatásokként. VÉGJÁTÉKOK ÉS KONKLÚZIÓK A darabok végjátékaiban is kidomborodnak a műfajiságuk közötti komoly hangsúlybeli különbségek. A burleszk-tragédia nem végződhet ugyanúgy, mint a zord, prófétikus bohózat; végkifejleteit tekintve Mészöly műve a tragikum, Páskándié a komikum felé ágazik el. 2 3 Ennek a jelenségnek egy fontos példája az, amikor az ablakmosó Tomi hitetlenkedését és ellenállását kerüli meg: az emlékezetére apellál, mintha már ismernék egymást, ezzel hamisítva meg a múltat, illetve a jelenben teremtve hamis legitimitást arra vonatkozóan, hogy miért furakszik be a két ember magánterébe: ABLAKMOSÓ Nem baj. Meg fog nyugodni. Most csak azért ideges, mert rossz az emlékezete. TOMI Majdnem kitör, de nyugalmat erőszakol magára. Semmi baja az emlékezetemnek. És különben is hagyjuk ezt az ostoba tréfát! Ha eddig nem vette volna észre: ez itt magánlakás. Tudja, ez a szó mit jelent? Ez a fogalom? Magán... lakás! Az enyém. ABLAKMOSÓ Hát persze. Nincs is erről szó, nem költözöm én ide. Kár aggódni ilyesmi miatt. (Mészöly, I. m.) 2 4 Uo.
