Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
mi diskurzus burkoltan (majd a dramaturgiák előrehaladtával egyre kevésbé burkoltan) offenzív képviselői. Az otthon toposzával összefüggésben még szeretnék kitérni a Mészöly-darab egy másik alapvető jelentőségű szimbólumára, amely rögtön a nyitójelenetben fókuszba kerül: egy rózsaszín huzatos, arany virágos paravánra, amely Tomi és Anni otthonának a legfontosabb berendezési tárgya az ágyon kívül. Ez rögtön Tomi első megszólalásából (a darab cselekményét nyitó monológból) is kiderül, amelyben a szereplő a generációkon keresztül öröklődő paravánt a privát szféra utolsó védelmező szimbólumává avatja. Tomi így fogalmaz: „Hagyjanak békén. Én megfizetem az adót, kitérek a járművek elől... Meghatottsággal és pátosszal. Csak ezt az ábrándot tessék meghagyni nekem: hogy a paravánunk nem lyukas még. Kicsi kis bárka a hullámok tetején... Összeteszi a kezét, fölfelé néz. Könyörgök, méltóságos orkán hatalmasság, szíveskedjék valami más összetörnivalót keresni...”8 Ez a pár mondat értelemszerűen még az ablakmosó, az otthon határát megsértő karakter megjelenése előtt hangzik el, de az orkán mint zabolázatlan természeti erő metaforikus megidézésével már „Hőérzetként”, implicit módon megjelenik a szereplő (és a dráma befogadója) számára valamilyen egyelőre nem körülhatárolt fenyegetettség-érzet. Ezt támasztja alá egy másik részlet is, szintén a nyitómonológból, amelyben Tomi elnarrál egy képzelt párbeszédet, amelyet az éppen alvó feleségével folytat. „A vasárnap azért piros betűs, drágám, mert nem nyit be a küldönc, az ügynök, a detektív, a postás, a házmester, egyáltalán nem nyit be senki, és ha a nap túl korán süt a hasadra, egyszerűen felállítod a paravánt [... ] ”.9 Tomi a paraván funkciójának kifejtésével azonban szembeállítja a röntgenezés metaforáját: „[...] olyan szívesen kitárnám magamat! Csak ne vallassanak, ne vallassanak, azt ki nem állhatom, ha vallatnak! Ha átvilágítanak, mint valami tüdőlebenyt.. ”10 Az ellentétekként párba állított fogalmak kapcsán egyértelműen kiderül, hogy a darab szimbolikus szintjén a biztonságérzetet az eltakartság (a paraván) biztosítja, ezzel szemben pedig az idegen tekintetnek való nyílt kitettség a kiszolgáltatottság metaforájává válik. (Az ablak metaforája is ebbe a képzetkörbe illeszkedik, ekként válik értelmezhetővé, hogy miért lehet Mészöly darabjában indirekt módon negatívum az ablak átlátszósága.) Páskándi darabjában a Kádas család otthona egy jól felszerelt, sztereotipikus Kádár-korszakbeli otthon: „[...] harmadik emeleti - tágas, kispolgári la-8 Mészöly, I. m. 9 Uo. 1 0 Uo.
