Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
AZ OTTHON TERE FÖLÖTTI HATALOMSZERZÉS Mindkét dráma alapkonfliktusának az az egyik kiindulópontja, hogy egy szereplő (a hatalmi diskurzus képviselőjeként) határsértést követ el: behatol az otthonok terébe. Azt megvilágítandó, hogy mi teszi ezt az aktust jelentőségteljessé, előzetesen Gaston Bachelard gondolatait hívom segítségül, aki A tér poétikája című művében nagy figyelmet szentel az otthon fogalmának, és alaposan körbejárja a hozzá fűződő konnotációkat. A szerző ennek révén megkísérli megalkotni a háznak vagy tágabb értelemben az otthonnak egyfajta kulturális antropológiai leírását, ekként pedig a házhoz és az otthonhoz kötődő ősi, topikus képzettársítások mentén halad. A szerző egy helyütt így fogalmaz: „Úgy tűnik, hogy bármilyen elméleti síkról közelítünk hozzá, a ház bensőséges létünk topográfiai térképével szolgál számunkra.”6 A zárt és nyitott terek viszonyát Bachelard dialektikusán fogja föl, amely rendszerben az archetipikus otthon a kozmikusság jegyeit viseli magán: „[...] a ház a világ nekünk kitalált szeglete. Gyakran mondták már, hogy elsődleges világmindenségünk. Csakugyan világmindenség. Kozmosz, a szó minden értelmében.”7 Az otthon tehát mindent megtestesít, ami a külvilág ellentéte. A magánszféra, az otthon szűk tere nyújt védelmet a vele szemben méretben összehasonlíthatatlanul hatalmas külvilág ellen, és abból kihasítva annak ellenpontjaként funkcionál. Bachelard fenti gondolatainak tanulságát kissé közelítve a drámák tartalmi részéhez megállapítható, hogy az elnyomó politikai struktúrákat tematizáló disztópiákban gyakran előfordul az otthon határa megsértésének motívuma, elég, ha csak az ilyen jellegű műalkotások ideáltípusának számító 1984-re gondolunk, amelyben a magánszféra létezése csupán illúzió, amely az olyan rendszeridegen személyek számára, mint amilyen Winston Smith is, a legveszélyesebb csapdát jelenti. A totalitárius politikai rendszerek, jelzőjükhöz híven, éppen arra törekszenek, hogy dominanciájuk ne csupán a nyilvánosság tereire terjedjen ki, hanem az otthonokéra is. Ezzel összefüggésben válik fontossá, hogy mind Az ablakmosó, mind A vigéc fő helyszíne az otthon. Előbbi esetében ez Tomi és Anni, egy fiatal házaspár lakását, utóbbiéban pedig a Kádas családét jelenti. A konfliktus mindkét esetben abból bontakozik ki, hogy az otthonok határait átszakítják egy közelebbről egyik esetben sem meghatározott hatal-6 Gaston Bachelard, A tér poétikája, ford. Bereczki Péter, Budapest, Kijárat, 2011, 23. 7 Uo., 27.
