Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Hizsnyai Zoltán: A saját egész (vers) / HIZSNYAI ZOLTÁN
s most is veletleniil a „Barna kis lany szemenek a langja I Idetuzott szivem pitvaraba...” kezdetu Karinthy-parodiat veti sebteben papirra, amelyet meg a hetvenes evek csajozos bulijain, gatlasaimat es szegyenletes szerelemvagyamat palastolando idezgettem, kajan vigyort eroltetve magamra, de a cselcsap ludtoll sercegeset elnyomja a dufark alol kisereglo mezitlabas rajkohad zsivaja, nyomodban loholnak, megeloznek, korbevesznek, muslincafelhokent kavarognak nedvdus gerezdjeid korul. Odebb meg delcegen all az impozans regi epiilet, balszarnyan a kocsmaval, jobbra a papirkereskedessel meg a hentessel, kozepen a tej- es elelmiszerbolttal es a konyakillatban kdvalygo cukraszdaval, ahol a tanari kar ferfitagjai mulatjak az idot, persze mindhiaba, zaccos kaveba ontott Araratot horpolgetve s ugy tamaszkodva az iiveg asztallapra, akarha a mozdulatlan viztukron veszteglo barka korlatjarol vizslatnak az anyafoldet rejto szeles horizontot, es amikor a dohanybarna nejlon csipkefuggony mogott szelloben hullamzo hajjal, csicsergo csaszlat szemezgetve megjelensz, a vords tiiskehaju, kancsal matematikatanar kerul behozhatatlan eldnybe, merthogy o megteheti, sot, nem is kepes nem megtenni, hogy egyik szemet az aranybarna furtdk kozott keklo, a meglebbeno fuggony mogotti kandi szemparokat szamlalo szemedre, mig masikat nevezod tajekara iranyitsa, mikozben szegeny bus tekintetu tarsa, a domsi feju, zomdk foldrajzos ijedten hoi ide, hoi oda
