Irodalmi Szemle, 2020

2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Hizsnyai Zoltán: A saját egész (vers) / HIZSNYAI ZOLTÁN

kapkodja a fejet, le ne maradjon semmirdl, mig a dagadt kepu, elveteg bioldgus tisztan szakmai alapon ugy dont, szabad szemmel is lajstromozhato masodlagos nemi jegyeid szamba vetelere koncentralja figyelmet, amde meg a feleig se jut, megbillen az odon epiilet, s mar ott van a helyen a Husak-erabeli panel iizletkozpont is, egyszerre vadiujan, osszefirkalva es -hugyozva, es ahogy mar nines ott, ameddig csak ellatni a mostban, cseho cseho hatan, ablak ablakon, es mindegyikbol, az iddsikok fraktalosan gyuruzo, tiikrokbol tiikrokbe tovahdmpolygd osszes ablakabol minden szempar rad szegezodik, es az egyszerre feltoro sohajtasoktol berezonal a sontes badogpultja is, megzizzen a habrold a legypiszkos hutokirakatban, s te felgyorsitod lepteid, a meszarszek ajtajabol a hentes Gyurka pajzanul meglobal meg feled egy meretes marhalabszarat, de te tovabbszokellsz az Iparos Kor fele, at az idotlenseg tortenesdzsungelen, vilagom esemenyhorizontjan, egyenesen a tulfutott moziterembe, ott is a vervorosre hevitett otromba vaskalyha melletti szeksor elejere, ahol iilok, azota is, pirospozsgas pofaval, verejtekben uszva, allo farokkal, a tdltottkaposzta-foltos vetitovaszonra meredve, melyen Winnetout eppen leszopja Ribana a tuzoltobali keseles ropke sziineteben, de mire kapcsolnek, mar atlibbentel a parkon, el a horthysta orszagzaszlo kozseghaza elott allo talapzata es a partizanemlekmu mellett, aztan az asztalosmuhelynel