Irodalmi Szemle, 2020

2020/11 - Lovas Sz. Judit: Régi osztálytárs; For my everlasting Kate (versek)

LOVAS SZ. JUDIT

REGI OSZTALYTARS

Furcsa belegondolni, hogy aljas, onzo vagyok, a jelentese ennek mindig valtozik. Tanultam a kiilonbsegeket, ahogyan a

szabadban mindeneskent szolgalo erinteseinket idomitani, aminek kiilonos tulajdonsagai vannak. Mindennek mindene, barmire szolgal es semmire,

barhogy lehet hivni, barmi rafoghato, es legfokeppen eszrevetlen.

Apro darabokkal meglopjuk az erintesiink lelket, es a resziinket

kiporciozva kdltjiik el, bar egyezsegiink eppugy kihul, mint az etel a hofeher abrosszal fedett asztalon.

Imadtal fozni es jokat enni, es en

mar elso nap tudtam, hogy naiad alszom.

Egeszen hozzad szoktam, meg kell mondanom, ahogy minket is furcsa neveken hivni, regi osztalytars, legjobb baratnd,

es bar neha felrottad a hanyagsagomat, hogy nem vagyok szamonkerhetd, tobbnyire halas vagyok ezert, es osszeszedett, amennyire a feladataim engedik;