Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Lovas Sz. Judit: Régi osztálytárs; For my everlasting Kate (versek)
mint az ejjel ketrecebol kitett nyul, amit a folyoson hagytal rohangalni, Alice vagyok en is Csodaorszagodban, neha tul nagy, majd tul kicsi, ahogy az ellenteteinkhez alkalmazkodom. Kisebbnek tettetnem ezeket, mint mi, megprobalom, csak jatek, nem szerelem, hogy ne szakitsanak szet, de nehez ugy tenni, mintha nem tartoznek hozzad, ha igen. Tanuljak meg viselkedni, mondtad: a konyhaban a reggeli hidegben felebreszteni az ebredesedet, mint a lefozott kavem erds illatat, mig a szemem alatt bekesen arnyekod szendereg, es uj, piros femkannaban a tead, a fekete-feherre fesiilt olban szinehagyott nyulad a ketreceben.
/
