Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Gubis Éva: Don Beto koporsói (próza)
a csivitelesnek. Alejandro vizmerites hangjat, majd loccsanast hall, a lany leontotte a hanyas helyet. Ideje visszamenni a hazba. A hagyomany szerint ahany eletevet betoltott a megboldogult, annyi oraig kell virrasztani folotte. A felen mar tul vannak. Szemben kinyflik akapu, Alejandro szolgaloja az udvart kesziil felsoporni, ket odakeszitett kovel kitamasztja a kapuszarnyakat. A padrol jol belatni az egesz udvart. Alberto reg jart odabenn. A sarkanyfa az udvar kozepen a regi. Azon log a boa ketrece, tiresen. Mennyit jatszottak ekoriil a fa koriil! A talaj fdlott is folytatodd, kusza gyokerek koze kincseket rejtettek, befogott allatokat kiildtek felfedezoutra, kesobb a pasztortol lopott kessel bunkert vagtak. Vajon megvan meg a bunker? Vagy a gyokerzet visszanyeri a teret, ha nem terelik el a noveset? Nezi a fat, az egymasba gabalyodo es szettarto gyokereket, a gyokerek kdzti sotet lyukakat. Kiszemel egy gyokerszalat, es megprobalja vegigkovetni utjat a koronaig, de lehetetlen vallalkozasnak tiinik. Addig bamulja a sarkanyfat, hogy beleszediil. Mintha megmozdulnanak a torzs fekete lyukai, nehol meg csillogast lat a gyokerzet melyerol. Vagy csak a haz szines csempeberakasa latszik at a zavaros torzs mogul? Bentrol szolitjak dt, felall. Alejandro ekkor lep ki az udvarra. Alberto odakialt neki, hogy tartsa a ketrecben a boajat. Ale legyint, Alberto nyomatekkeppen az utcakonek vagja a kezeben tartogatott fakarika darabot, fogja az tires bogret, es bemegy a hazba. Meg tizenket ora van hatra.
