Irodalmi Szemle, 2020

2020/11 - Zemlényi Attila: Lopakodó hold (vers)

ZEMLENYI ATTILA

LOPAKODO HOLD

Ugy hittem Gregory Peckrol irok.

Peck indigo szinii felelmerol.

Aztan, hogy a sajatomrol, ahogy kisdoboskent a szerencsi mozi ejfurt satraban szoritom apam kezet.

Arrol, hogy megint elmegy, vissza hajozni.

Uszadekkent, vizatetemek kozt sodrodik, fuldoklo keteltu ember,

olajban vergodo kormoran.

Ott marad a halaltusajat vivo Ada-Kalen, naddal szajaban, mint Kund.

Racsukjak a Vaskaput.

Ott maradok,

kis badog dobommal a szurkiiletben, kozhirre teszem indian arvasagom.

Lopakodd Hold vagyok,

Keoma, Chato, Ulzana, Tokei-ihto vagyok. Cseroki, delavar, apacs, utolso mohikan.

Ha nines itthon, maganyos hos vagyok.

Foltos hintalovamon,

a szerencsi kolonia hullamzo prerijen,

sos mozdonysziklak volgyeben,

a vasutallomas eziist tavanak kincsevel a szivemben ellenseg fenekedo gyurujeben,

sapadt arcu kisfiu. fegyvertelenul.