Irodalmi Szemle, 2020

2020/1 - ÁLNÉV II. - Ágoston Tamás: Füstölő ; Lépcső ; Palacsinta ; Olló ; Lyukasztó ; Pince (versek) / ÁLNÉV II.

LEPCSO

Itt sziilettem.

Itt elek.

Nem gondolok arra, hogy mashol, maskor, szoval hogy talan.

Mindenem megvan itt, ami kell.

Szeretem a felhoket. A madarakat. A csillagokat. Szeretek mindent, ami konnyu. En nehez vagyok. Nem hibaztatok senkit ezert. A konnyuseg adomany, mint a szel, amely a tenyerembol eszik.

Neha elbobiskolok. Akkor hangokat hallok, jajveszekelest az elsotetiilt foldrol, a szenvedes godreibol. Aztan csak repiilok tovabb, maganyosan allva egy elteritett mozgolepcson.