Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Ágoston Tamás: Füstölő ; Lépcső ; Palacsinta ; Olló ; Lyukasztó ; Pince (versek) / ÁLNÉV II.
PAL ACS INTA Csopog a palacsinta a disznozsirtol. Palcaval noszogat apam, mintha doglott bogar lennek. Anyam a kezet tordeli, jaj, csak meg egyet, mondja, s elem tolja a feltornyozott tanyert. A teveben szoke nd hiiledezik, ez vilagrekord lesz, iivdlti, aztan elfordul, mint aki nem birja a fesziiltseget. Az operator most a studiot mutatja: rokonok integetnek, ott til a nagyapam is, aki ket eve halott. Eleg volt, motyogom tele szajjal, legalabb lenne egy kis lekvar, ugy volt, hogy viz is lesz az asztalon. Ne add fel, kialtja apam, majd a vallamra csap, ha vege, elviszlek egy kurvahoz. Most mar a szoke nd is engem figyel, a konnyeit torolgeti, kedves kozonseg, mondja meghatottan, kedves kozonseg. Es akkor meghallom a tavoli futyiilest. Eles es nekem szol. Koszones nelkiil futok ki az ajtdn. Rogyadozom a palyaudvar fele, a hasamat fogom, kikeriilok egy szalutalo rendort. Vidam cserkeszek integetnek. Az utolso vaganyrol indul, mondja a penztaros, mikor lihegve bekopogok, aztan elhuzza fiiggonyt, es horkol tovabb. Futok az ejszakaban. Bdrdnddkon ugralok keresztiil. Egy ego babakocsiban megbotlom. Latom, hogy mozgasba lendiil a rozsdas szerelveny. Nyikorogva tavolodik tolem a borostas kalauz az utolso kocsi lepcsojen allva. Kezeben palacsinta konyul. Az egyetlen, amelyet a tanyeron hagytam.
